Sonka, tojás, locsolkodás – a mai nap a bőséges lakomák, az öröm és vigasság ideje, hiszen a feltámadás fénye már beragyogja az egész világot, a természet pedig megújul, szárba szökik és virágba borul az élet. Még a húsvét szavunk is arra utal, hogy vége a böjti szigornak, s a hús visszakerülhet az asztalunkra.
A hagyományok szerint ma talán a legfontosabb étel a sonka és a tojás. No és persze a torma sem maradhat el, amely akkor jó igazán, ha úgy csíp, hogy az ember kettőt lát tőle, és még a kobakja teteje is viszket. A szokások alapján az asszonyok vasárnap a sonkát és a tojást, no meg az asztalra szánt egyéb finomságokat a templomban a szentmise után a pappal megszenteltették, aztán szinte rohanvást mentek haza, mert az a mondás járta, hogy aki gyorsan hazatér, az ügyes lesz a munkában.
A mai napot a lakoma mellett hagyományosan a locsolkodás uralja, amely szintén világi szokás, semmilyen egyházi hagyománya sincs, mégis az élet evangéliumának szerves részét képezi, hiszen a természet, s ezáltal az élet örök körforgását és megújulását szimbolizálja.
Talán csak annyi köze van a templomhoz, hogy a piros tojás színe Krisztus érettünk kiontott vérét, valamint a szeretetet jelképezi. A szerelmesek nem véletlenül ez utóbbi gondolatból merítettek, hiszen eleink között dívott az a szokás, hogy a hajadon leány piros színű tojást csak a szíve választottjának ad. Virágnyelven így jelezte érzelmeit. MTI