A 2022-es PISA-felmérés szerint, amelyet az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) koordinált, Románia azon európai országok közé tartozik, ahol a diákok a legtöbb időt töltik házi feladatokkal – átlagosan heti 13 órát. Az adatokat a wall-street.ro idézte.
Ezzel az eredménnyel Románia olyan országok mellé sorolódik, mint Törökország, Bulgária és Észak-Macedónia, ahol szintén heti 13 órát fordítanak a tanulók az iskolán kívüli feladatokra. Ezzel szemben Finnországban – amelyet gyakran példaként emlegetnek a kiegyensúlyozott és hatékony oktatási rendszer miatt – a diákok mindössze 6 órát töltenek házival hetente. Őket követik Svájc, Csehország és Dánia 7 órával.
Hol tanulnak még többet?
Európában vannak országok, ahol a tanulók még ennél is több időt töltenek házi feladatokkal. Grúzia vezeti a listát heti 17 órával, ezt követi Olaszország és Albánia (16 óra), Málta (15 óra), valamint Görögország, Moldova és Koszovó (14 óra).
Más országok, mint Horvátország, Lengyelország, Litvánia, Ukrajna és Spanyolország 12 órát jeleztek. Franciaország, az Egyesült Királyság, Észtország, Szerbia, Lettország és Belgium heti 11 órás átlaggal rendelkeznek.
A kiegyensúlyozottabb oktatási rendszerek közé tartozik Magyarország, Portugália, Hollandia és Montenegró, ahol heti 10 órát töltenek a diákok házi feladattal. Írország, Szlovénia, Svédország és Ausztria 9 órát mutatnak. Németország, Norvégia, Izland és Szlovákia heti 8 órás átlaggal zárják a listát.
Kérdéses a túlzott tanulmányi nyomás hatékonysága
A statisztikai adatok komoly kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy valóban összefügg-e a tanulásra fordított idő mennyisége az elért iskolai eredményekkel. Daniel Siegel neuropszichiáter és szülői nevelés szakértő szerint a heti 13 órát meghaladó tanulás nem feltétlenül vezet jobb tanulmányi eredményekhez.
Siegel hangsúlyozza, hogy a gyermek valódi fejlődése nem kizárólag az akadémiai teljesítményen múlik, hanem az érzelmi biztonságon és a szoros kapcsolatokon is. A túlterhelt iskolai program nem pótolja az érzelmi támogatást és a pszichológiai biztonság érzését. Ez a nézőpont megkérdőjelezi azokat az oktatási rendszereket, amelyek a mennyiséget helyezik előtérbe a minőség és a diákok jólléte helyett.