Marosvásárhelyen az európai átlagot is meghaladó a fogorvosok száma – míg a megye vidéki térségeiben súlyos ellátási hiány tapasztalható. A Maros megyei Fogorvosi Kamara adatai szerint a megyeszékhelyen 493 aktív fogorvos dolgozik, ami 116.033 lakosra vetítve azt jelenti, hogy minden 235. lakosra jut egy fogorvos – ez 425 fogorvos 100.000 lakosra, messze az európai átlag fölött.
Más városokban a helyzet már nem ilyen rózsás:
- Régen: 52 fogorvos / 29.742 lakos → 175/100.000
- Segesvár: 30 fogorvos / 23.927 lakos → 125/100.000
- Ludas: 15 fogorvos / 14.757 lakos → 102/100.000
- Dicsőszentmárton: 18 fogorvos / 20.604 lakos → 87/100.000
- Radnót: 7 fogorvos / 8.473 lakos → 83/100.000
A legsúlyosabb helyzet mégis a falvakban van: mindössze 192 fogorvos látja el több mint 250–300 ezer vidéki lakos fogászati szükségleteit, vagyis csupán 64–77 fogorvos jut 100.000 főre. Ez 5-6-szor kevesebb, mint Marosvásárhelyen – és a fizikai távolság gyakran csak a kisebbik probléma, a magas költségek legalább ilyen akadályt jelentenek.
Országos szintű ellentmondás: sok fogorvos, kevés ellátás
A Maros megyei helyzet nem elszigetelt jelenség. Románia vezető helyen áll az EU-ban a végzett fogorvosok számát tekintve – évente 9,9 fogorvosi diploma jut 100.000 lakosra, míg például Olaszországban ez az arány csak 1,4. Ezzel szemben a romániai lakosság 16,2%-a állítja, hogy nem tud hozzáférni fogászati ellátáshoz, amivel az ország harmadik helyen áll az EU-ban a legrosszabb hozzáférhetőség tekintetében.
Miért nem jut el a fogorvos a pácienshez?
1. Városi koncentráció – A 17.400 romániai fogászati rendelőből csupán 31 állami, a többi mind magánrendelő, jellemzően nagyvárosokban.
2. CNAS-szerződések hiánya – A Nemzeti Egészségbiztosítási Pénztár alacsony térítési díjai miatt a legtöbb fogorvos nem köt szerződést az állammal.
3. Magánellátás ára – Még ott is, ahol sok a fogorvos, az árak gyakran megfizethetetlenek a lakosság egy részének.
4. Túlképzés és túltelítettség – Miközben egyes városokban telített a piac, a vidéki ellátás továbbra is kritikus szinten van.
Mikor mondjuk, hogy elég?
A számok világosan mutatják: a fogorvosok számának növelése önmagában nem oldja meg a hozzáférhetőségi problémát. Amíg az egészségügyi rendszer nem támogatja a vidéki praxisokat, és nem teszi valóban elérhetővé az ellátást anyagilag is, addig a rendszer nem igazságos, csak statisztikailag látványos.