Az „okos közlekedési lámpákról” szóló vitát kontextusában kell vizsgálni: az elmúlt 15 évben megduplázódott Marosvásárhelyen az autók száma, és ha a kilencvenes évekhez hasonlítjuk, háromszoros növekedésről beszélhetünk. A különbségek azonban nem csak a darabszámban szembetűnőek, hanem abban is, mennyi autó hány kilométert tesz meg naponta a város útjain. Ebben a tekintetben az értékek valószínűleg tízszeresére nőttek.
Mindez úgy történt, hogy a város fizikailag nem fejlődött, főleg a kerülőutak (gyűrűk) terén, amelyek tehermentesítenék a belvárosi forgalmat. Ezzel párhuzamosan a forgalmi bizottságok nem tudnak működőképes megoldásokat találni, az úthálózat pedig gyakorlatilag változatlan maradt, teljesen elavult állapotban.
A helyzet megértéséhez van még egy lényeges szempont. Az elmúlt 35 év folyamatos és kontrollálatlan forgalomnövekedése alatt Marosvásárhelynek nem volt olyan vezetése, amely képes lett volna a fejlődést és a forgalom gördülékenyebbé tételét irányítottan kezelni. A város három polgármestere – Fodor Imre, Dorin Florea (20 évig!) és Soós Zoltán – közül egyik sem mert meghozni olyan népszerűtlen, de szükséges döntéseket, amelyek alapvetően megváltoztathatták volna a forgalom működését.
Egyikük sem vállalta, hogy lebontson vagy átrendezzen olyan magántulajdonokat, amelyek szó szerint „útban vannak”. Egyikük sem rendelt meg átfogó tanulmányokat, és nem döntöttek radikális átalakításokról a legsűrűbben használt útvonalakon (például Bernády György tér – Mihai Viteazul, vagy Cuza Vodă – Aurel Filimon, vagy új hidak a Maros fölött, körforgalmak, szintbeli elválasztások a vasúti átjáróknál, stb.). És nem utolsósorban mindannyian adtak ki építkezési engedélyeket anélkül, hogy egyáltalán felmerült volna a forgalmi terhelés, a parkolóhelyek vagy más ilyen „apróságok” kérdése.
Így jutottunk el 2025-re, amikor frusztráltak vagyunk, mert az elmúlt 35 évben szemtanúi voltunk mindannak a káosznak, amit a ügyészek, bírók, rendőrök, és az intézmények munkatársai (akik megakadályozhatták vagy sürgethették volna a megoldásokat) egyszerűen hagytak megtörténni: nem tették a dolgukat, szemet hunytak, vagy vakon követték a főnökeik utasításait. Ahogy a köznyelv mondja: „megjártuk”. De ne térjünk el túl messzire a tárgytól.
Ma Soós Zoltán polgármesterrel beszélgetünk az „okos” és „kevésbé okos” közlekedési lámpákról, a forgalmi problémákról, és arról, hogyan próbáljuk meg újracsomagolni az 50 évvel ezelőtti úthálózatot, hogy háromszor annyi autót próbáljunk meg rápréselni.
Cristian Teodorescu
Román nyelvű interjú: