Hat hónappal azután, hogy a víz elárasztotta a híres parajdi sóbányát – Románia egyik egyedülálló turisztikai látványosságát –, a Miniszterelnöki Ellenőrző Testület (CCPM) nyilvánosságra hozta a vizsgálat következtetéseit. A dokumentum, amely a Salrom (a Román Sóvállalat – SNS) és a Román Vízgazdálkodási Hatóság (ANAR) működését elemzi, lesújtó képet fest. Röviden: mindenki tudta, hogy baj van, senki sem tett komoly lépéseket, és mire végre cselekedni kezdtek, már túl késő volt.
Hogyan lehet figyelmen kívül hagyni egy előre jelzett katasztrófát
A jelentés egyik legkeményebb megállapítása:
„A parajdi sóbánya föld alatti területeinek elárasztása előre látható volt.”
Más szóval: nem egy váratlan balesetről vagy előre nem látható természeti katasztrófáról van szó. Hanem egy előre bejelentett tragédiáról, amelyet mindenki szándékosan figyelmen kívül hagyott.
A Salrom képviselői következetesen úgy nyilatkoztak, hogy az elárasztás „nem jelent közvetlen veszélyt”. Szisztematikusan alábecsülték a kockázatot, noha minden adat ennek ellenkezőjére utalt. Ahelyett, hogy hosszú távú beruházásokat és megelőző védelmi munkálatokat végeztek volna, csak ideiglenes karbantartási munkákat végeztek, vagy sürgősségi beavatkozásokat akkor, amikor már baj történt.
A pénz megvolt, mégsem használták
És itt válik igazán frusztrálóvá a történet: 2021 és 2024 között a Salrom rendelkezett beruházási forrásokkal. Sőt, a jóváhagyott beruházási költségvetésük messze meghaladta a ténylegesen elvégzett munkálatok értékét.
Lefordítva: volt pénzük, volt engedélyük, mégsem költöttek arra, amire kellett volna. A parajdi sóbányán végrehajtott beruházások „jelentősen elmaradtak a rendelkezésre álló finanszírozástól”, és kevesebbet költöttek, mint amit kormányhatározatban is jóváhagytak.
Már 2006 óta meg kellett volna valósítani az elöregedett bányarészek vízszigetelését, hogy csökkentsék a beszivárgó víz mennyiségét. A tervet elkészítették – még 2014-ben is frissítették –, de soha nem hajtották végre. Aztán eljött 2025 májusa, amikor óriási mennyiségű víz tört be a bányába – és akkor már késő volt. 19 év halogatás.
Figyelmen kívül hagyott szakvélemények
2022-ben, több gyanús jelenség után készült egy műszaki szakértői jelentés, amely világos ajánlásokat tartalmazott.
A Salrom azonban a javasolt intézkedéseket „költségaránytalan” vagy „más munkálatokkal nem összehangolt” címkével elutasította. 2024-ben már elismerték, hogy „szükséges lenne” a beavatkozás, de ez csak vágy maradt.
2024 áprilisában a beszivárgás már annyira súlyosbodott, hogy mindenki látta, hogy nagy a baj: a Salrom, a helyi hatóságok, a Mureș Vízgazdálkodási Ügynökség (ABA Mureș), és a Természetvédelmi Ügynökség is.
És vajon összehívták-e a már létező, ilyen esetekre létrehozott minisztériumok közötti vészhelyzeti bizottságot?
Nem.
Senki nem kezdeményezte.
A szerződés… az elárasztás után
A történet egyik legabszurdabb pontja: 2025. május 13-án, 8 nappal az újabb beáramlás után és 6 nappal a veszélyhelyzet kihirdetése után, a Salrom aláírt egy szerződést, amely a Korond-patak medréből származó beszivárgások hosszú távú megszüntetését célozta.
A jelentés szerint azonban a szerződés célja „megvalósíthatatlanná vált”, mert addigra a bánya már elárasztódott.
Ez olyan, mintha a tűzoltókat akkor hívnád ki, amikor már csak hamu maradt a házadból.
Az ANAR a kockázatokat nem teljes körűen értékelte: csak a felszíni áradás lehetőségét vizsgálta, figyelmen kívül hagyva azokat a vízkárokat, amelyek a mélybe szivárgás révén keletkeztek – vagyis pont azt, ami Parajdon történt.
A Nemzeti Bányászati Szabályozó Hatóság (ANRM) évről évre formális módon hagyta jóvá a Salrom kitermelési programjait.
Ezeket nem lehetett összevetni konkrét műszaki előírásokkal, mert… az ANRM nem készítette el ezeket az előírásokat. Ennek következménye: nem lehetett szankcionálni a Salromot sem a tétlenségért, sem a nem megfelelő intézkedésekért.
Ráadásként: a bányában zajló turisztikai tevékenység 2020 decembere óta előírt ANRM-engedély nélkül folyt.
A bányaterületek turisztikai célú használatáért fizetendő díjat 2024 júniusa óta elő kellett volna írni – de ez soha nem történt meg.
Mi következik most?
A Miniszterelnöki Ellenőrző Testület javaslatai:
A Gazdasági Minisztérium értékelje a Salrom vezetőinek visszahívását, és indítson polgári peres eljárást az okozott károk megtérítésére.
A Környezetvédelmi Minisztérium vizsgálja felül a vízgazdálkodási törvényeket.
Az ANRM dolgozza ki a hiányzó műszaki előírásokat, és értékelje, hogyan hagyta jóvá a Salrom programjait.
A parajdi sóbánya – Románia egyik természeti kincse –, ahová évente ezrek látogattak kezelésre és kikapcsolódásra, most víz alatt van.
A berendezések tönkrementek, a turisztikai terek elöntve, a tevékenység felfüggesztve.
Mindez azért, mert 20 éven keresztül az állami intézmények nem tették meg a dolgukat.
A CCPM jelentése világosan fogalmaz:
ez nem balszerencse volt, nem vis maior, hanem inkompetencia, formaságokkal álcázott tétlenség, és a veszély bűnös alábecsülése.
És a legfontosabb kérdés:
Lesz-e valaki – névvel és arccal – aki felelősségre lesz vonva ezért az előre látható katasztrófáért?