Mi a szerepe a szimbólumoknak a köztereken? Mindenekelőtt az, hogy identitást teremtsenek, és üzenjenek mindazoknak, akik a városba érkeznek. Azt mondják el: kik vagyunk mi, helyiek. Hiszen egy közösség nemcsak az embereiből áll, hanem abból is, ahogyan a köztereivel bánik.
A jó hír az, hogy ebben van választásunk. Dönthetünk arról, hogyan alakítjuk ki a tereinket, és arról is, miként viszonyulunk hozzájuk – a megvalósítás előtt és után egyaránt.
Mit szeretnénk, hogy lássanak bennünk?
Egy összehordott anyagokból álló, fenyőalakú kupacot?
Vagy egy empatikus, egymásra figyelő közösséget?
Választhatjuk azt az utat, hogy évről évre fel- és leszerelünk egy főtéri órát, amely nem is működik pontosan, miközben mindannyiunk zsebében ott lapul egy atompontos okostelefon.
Vagy a virágok, a tisztaság és az elegancia városát, amely büszkén vállalja ezt az arculatot?
Gondos gazdák vagyunk – vagy épp most emeltük annak az emlékművét, ami leginkább tükrözi helyi identitásunkat? Egy olyan városét, ahol mindig elkezdődik valami, de ritkán ér véget: munkák, projektek, ígéretek, amelyeket sokszor csak az első ásónyom jelez.
Talán ideje lenne a régi „Tessék–parancsoljon” helyett a sokkal ismerősebb „Vigyázat, dolgozunk!” feliratot választani – amelynek, akaratlanul is, már felállítottuk az első jelképes emlékművét a főtéren.