Egy olyan vonal, amelyet az ingázók inkább elkerülnek: a dicsőszentmártoni vonatállomás leromlott állapota, tönkrement kocsik és egy vasúti útvonal, amely elvesztette a harcot a valósággal.
A probléma nem csupán esztétikai, hanem működési jellegű is. Dicsőszentmárton számára a Balázsfalva felé vezető vasútvonal természetes ingázási kapcsolat kellene legyen, beleértve az ipari övezetet is, ahol olyan nagy munkaadók működnek, mint a Bosch Automotive, amely 2024-ben a megye legnagyobb munkaadója volt 2.636 alkalmazottal.
A dicsőszentmártoni állomás: a szinte teljes elhagyatottság képe
Az állomásról készült fotók törött lépcsőket és burkolatot, törmeléket, szétszórt papírokat és porban heverő, földre esett operatív táblát mutatnak.
Az ide érkező utas első benyomása inkább az improvizáció, mint a biztonság vagy rendezettség. Ez az állapot pedig csak megerősíti azt, ami évek óta látható: egy másodrendű vasútvonal, amely a működőképesség határán üzemel, egyértelmű megújulás jelei nélkül.
Egy vonat, amely jár, de nem győz meg senkit
A fotókon elhasználódott mosdó látható, hiányzó vagy törött elemekkel, kopott falakkal, szennyezett részekkel és olyan állapotokkal, amelyek inkább túlélésre, mintsem normális közszolgáltatásra utalnak. Más képeken lepusztult falak, kopott ajtók és egy elöregedett vonat látható.
A terepen látott kép egy régebbi, súlyos problémával is összefügg: a vonat már nem versenyképes az ingázók számára. A Balavásár–Dicső szakaszon 33 kilométert 90 perc alatt tesz meg, míg a Balázsfalva–Dicső–Balavásár viszonylaton 71 kilométer kb. három óra alatt telik el, átlagosan 25 km/h sebességgel. A statisztikák szerint ez az egyik leglassabb vonal Romániában, és a menetidők az infrastruktúra romlása miatt az utóbbi években tovább nőttek.
Hiába van igény Balázsfalva felé, a vonat nem természetes választás
Itt jelenik meg Dicsőszentmárton paradoxona: valós igény lenne a Balázsfalva felé történő ingázásra, de a vasút nem tud erre választ adni. A helyi munkaerőpiacon évek óta ismert a Balázsfalva környéki ipari övezet, és a Bosch Automotive is toborzott Dicsőből és környékéről.
Mindezek ellenére a vonat nem vált elsődleges közlekedési eszközzé. Ennek okai egyértelműek: rossz utazási körülmények, túl hosszú menetidő és a műszakokhoz nem igazodó menetrend. Már évekkel ezelőtti helyi beszámolók is kiemelték, hogy a menetrend és a közvetlen járatok hiánya miatt a vonat gyakran üresen közlekedett, és az utazási idő jelentős része felesleges megállásokkal telt.
A vasút lassan veszít a közúttal szemben
Bár sokan ingáznak Balázsfalva felé, a vonatot elkerülik, mert nem felel meg a mindennapi munkába járás igényeinek. A lassú menetidő, az elavult járművek és a rossz infrastruktúra miatt az utasok inkább autót vagy mikrobuszt választanak.
A mellékvonalak nem fejlődtek, a sebesség csökkent, a vasút pedig fokozatosan elvesztette versenyképességét a közúti közlekedéssel szemben.
Régi igény: közvetlen járatok az ingázóknak
A helyi vitákban régóta felmerül a közvetlen járatok igénye. A városvezetés korábban kérte is a vasúttársaságtól a közvetlen ingázó vonatokat, de ezek a kezdeményezések nem hoztak eredményt.
Egy vonal, amely létezik, de perifériára szorult
A probléma nem az, hogy a vasútvonal nem létezik, hanem az, ahogyan működik. A járatok ritkák, a menetidő nagyon hosszú, és az ütemezés nincs összhangban a valós munkarenddel.
Így Dicsőszentmárton egy olyan vasútvonallal marad, amely elvileg alkalmas lenne ingázásra, de gyakorlatilag fokozatosan elveszíti jelentőségét az infrastruktúra, a járműállomány, a menetidő és a menetrend hiányosságai miatt.