A világ egyik legbefolyásosabb urbanistája, Charles Montgomery a héten először látogatott Romániába. A jászvásári TILIA – Romániai Városok Csúcstalálkozója keretében tartott előadása nem csupán szakmai érdekesség volt, hanem olyan gondolatokat hozott, amelyek közvetlenül érinthetik Marosvásárhely jövőjét is.
Montgomery neve elsősorban a Orașul fericit – Transformându-ne viețile prin design urban című könyv kapcsán vált ismertté. Munkájában arra a kérdésre keresi a választ, hogyan hat a városi környezet az emberek mindennapi életére: a hangulatukra, a stressz-szintjükre, sőt még a társas kapcsolataik minőségére is. Kutatásai – amelyek a pszichológia, idegtudomány és viselkedési közgazdaságtan eredményeire épülnek – egyértelművé tették: a város nem pusztán háttér, hanem aktív alakítója az emberi jóllétnek.
Jászvásáron tartott előadásában Montgomery gyakorlati irányokat vázolt fel. Beszélt gyalogosbarát negyedekről, élhető közterekről és olyan városi terekről, amelyek ösztönzik a közösségi életet. Ezek nem látványos, egyszeri beruházások, hanem tudatos, hosszú távú döntések eredményei.
De mit jelent mindez Marosvásárhely számára?
Első pillantásra talán távolinak tűnik egy nemzetközi urbanista gondolkodása, valójában azonban meglepően közel áll a helyi kérdésekhez. A „boldog város” fogalma ugyanis nem felhőkarcolókról vagy ikonikus épületekről szól, hanem olyan hétköznapi részletekről, mint a járdák szélessége, a parkok elérhetősége vagy az, hogy az emberek szívesen töltenek-e időt a köztereken.
Marosvásárhely éppen egy olyan időszakban van, amikor ezek a kérdések nyitottak. Hogyan alakul a Maros-part jövője? Milyen szerepet kap a belvárosi sétálóövezet? Hogyan kapcsolódnak majd a lakónegyedek a központhoz – autóforgalmon keresztül, vagy inkább gyalogos- és kerékpáros útvonalakon?
Azok a városok, amelyek már alkalmazták Montgomery elveit – például Vancouver vagy Auckland –, mérhető eredményeket értek el: csökkent a stressz, nőtt a közösségi aktivitás, és javult az életminőség.
A tanulság egyszerűnek tűnik, mégis nehéz következetesen alkalmazni: egy város nem egyetlen nagy projekt révén válik élhetővé, hanem sok apró, mindennapi döntés összessége által. Egy pad elhelyezése, egy árnyas fasor kialakítása vagy egy biztonságos gyalogátkelő mind hozzájárulhat ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat a saját városukban.
Marosvásárhely számára tehát a „boldog város” nem elméleti fogalom, hanem nagyon is gyakorlati iránytű lehet. A kérdés nem az, hogy megvalósítható-e, hanem az, hogy a közösség és a döntéshozók hajlandók-e nap mint nap tenni érte.