A román kormány fejlesztési minisztériuma részletes elemzést tett közzé a 2024-es szegénységi helyzetről, amely településenként vizsgálja a társadalmi és gazdasági kiszolgáltatottságot Romániában. A jelentés szerint Maros megye is az érintett térségek közé tartozik, Mezőbánd község pedig az ország azon települései között szerepel, ahol a legtöbben részesülnek szociális támogatásban.
A kormányzati adatok alapján Mezőbánd községben 2.070 személy kap minimális befogadási jövedelmet (Venitul Minim de Incluziune), vagyis szociális segélyt. Ezzel a község olyan települések mellett szerepel az országos listán, mint Slobozia Bradului (Vrancea megye), Lungani (Iași megye) vagy Valea Moldovei (Suceava megye).
A jelentés hangsúlyozza, hogy a szegénységi index nem csupán az alacsony jövedelmeket méri, hanem több tényező összességét: a rossz életkörülményeket, az infrastruktúra hiányát, a korlátozott gazdasági lehetőségeket, az oktatáshoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz való nehéz hozzáférést is.
Az elemzés szerint Erdély középső része – amelybe Maros megye is beletartozik – a sérülékeny térségek közé sorolható. A rossz utak, a kevés munkahely, az alacsony bérek és a gyenge mobilitás hosszú távon mélyítik a társadalmi problémákat.
A jelentés külön kitér az energiaszegénységre is, vagyis arra, hogy sok család nem képes biztosítani a minimális energiafogyasztást, különösen a téli fűtési időszakban. A Kárpátok térségében – így Maros megye egyes részein is – az alacsony jövedelmek, a régi és rosszul szigetelt házak, valamint a korszerű energiaellátás hiánya tovább növeli a kiszolgáltatottságot.
A dokumentum ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy azok a települések, ahol nincs szociális segélyben részesülő lakos, nem feltétlenül számítanak jómódúnak. Sok esetben az információhiány, a nehézkes ügyintézés vagy a helyi intézmények gyenge működése akadályozza a támogatások elérését.
A jelentés összességében arra mutat rá, hogy Romániában továbbra is jelentős regionális különbségek vannak. A falvak elnéptelenedése, az elöregedés, a fiatalok elvándorlása és a társadalmi egyenlőtlenségek egyre nagyobb kihívást jelentenek, különösen a vidéki térségek számára.