Képzeljük el, hogy belépünk egy kávézóba a Rózsák terén vagy egy pékségbe valamelyik marosvásárhelyi lakónegyedben, és lej vagy euró helyett egy „Maros” nevű helyi pénzzel fizetünk. Bár ez elsőre egy társasjáték forgatókönyvének tűnhet, Európa több régiójában már sikeresen működik hasonló rendszer – például a bajorországi Chiemgau térségben, ahol a híres Chiemgauer kiegészítő pénznem segíti a helyi gazdaságot. Egy ilyen modell akár a marosvásárhelyi kisvállalkozások számára is esélyt jelenthetne a nagy áruházláncokkal szemben.
Mi az a kiegészítő pénznem, és hogyan működik?
A regionális pénznem nem helyettesíti a hivatalos valutát, hanem azzal párhuzamosan forog. A Németországban eredetileg egy iskolai gazdasági kísérletként elindított rendszerben a bankjegyeket komoly biztonsági elemekkel látják el – például vízjellel és infravörös védelemmel –, és értékük 1:1 arányban megfelel a hivatalos pénznemnek.
A rendszer legfontosabb szabálya, hogy a pénzt költésre, nem pedig felhalmozásra tervezték. A bankjegyek idővel veszítenek értékükből, ha nem kerülnek forgalomba. Hat havonta egy kis értékű matricát kell vásárolni a bankjegyek érvényességének meghosszabbításához, három év után pedig teljesen lejárnak. Ez arra ösztönzi a lakosokat, hogy gyorsan elköltsék pénzüket helyi pékségekben, piacokon vagy műhelyekben.
Míg a multinacionális vállalatok profitja gyakran elhagyja a megyét vagy akár az országot is, a helyi pénznem egy zárt gazdasági körforgásban marad: a vásárlótól a kereskedőhöz, onnan pedig a helyi beszállítókhoz kerül.
„Klímabónusz”: ingyen pénz környezetbarát viselkedésért
A rendszer egyik legvonzóbb eleme, hogy a helyi pénznem jutalomként is kiosztható a környezetvédelem érdekében tett lépésekért.
Ha Marosvásárhelyen egy „Klímabónusz” program keretében vezetnék be a modellt, az önkormányzat vagy egy helyi vállalkozások által támogatott közös alap – például egy regionális szén-dioxid-kompenzációs rendszer – helyi pénzben jutalmazhatná a környezettudatos lakosokat.
Városi mobilitás
A lakosok például 50 ilyen fizetőeszközt kaphatnának, ha tízszer igénybe veszik a városi autó- vagy kerékpármegosztó rendszereket, ezzel csökkentve a Dózsa György utcai forgalmat.
Fenntartható fogyasztás
Pénzügyi ösztönző járhatna azoknak is, akik új ruhák vásárlása helyett helyi mesterekkel javíttatják meg ruházatukat vagy cipőjüket, illetve akik környezetbarát anyagokkal szigetelik otthonukat.
Németországban egy hasonló mechanizmus négy év alatt több mint 12 800 tonna szén-dioxid-kibocsátás megtakarításához járult hozzá, független auditok szerint.
Kihívások és korlátok
A rendszer természetesen nem problémamentes. Világszerte körülbelül 300 kiegészítő pénznem működik, de ezek többsége továbbra is rétegmegoldásnak számít. Nem alkalmasak például külföldön gyártott technológiai termékek vagy tömegtermelésű áruk vásárlására.
Emellett a nemzeti szabályozás általában szigorú: amint egy ilyen pénznem elér egy bizonyos méretet vagy forgalmat, a központi bankok rendszerint fokozott ellenőrzés alá vonják. Emiatt ezek a modellek leginkább helyi közösségekben működnek jól, intelligens, körforgásban lévő utalványrendszerként.
Készen áll-e Marosvásárhely?
A közvetlen gazdasági hatásokon túl egy helyi pénznem fontos pszichológiai üzenetet is hordoz: a pénz nem feltétlenül egy megváltoztathatatlan eszköz, hanem olyan rendszer, amelyet a társadalmi célok támogatására is lehet tervezni.
Egy olyan városban, mint Marosvásárhely, ahol egyre többen szeretnének tisztább levegőt és erősebb helyi gazdaságot, a „zöld Maros” bevezetése a környezetvédelem erkölcsi kötelességéből kézzelfogható pénzügyi előnyt teremthetne a lakosok számára. A kérdés már csak az: vajon készen áll-e a város egy ilyen innovatív kísérletre?