A George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetemen (MOGYTTE) végzett kutatás szerint a pedagógusképzésben tanuló hallgatók döntő többsége használ mesterségesintelligencia-eszközöket tanulmányai során, miközben 86 százalékuk soha nem vett részt ilyen témájú képzésen.

A „A hallgatók percepciói a mesterséges intelligencia oktatási folyamatban való használatáról: előnyök és kihívások” című tanulmányt Kutasi Réka, az egyetem Bölcsészettudományi és Társadalomtudományi Karának munkatársa készítette. A kutatás 2025 decemberében zajlott, és a Pedagógia – Tanítóképzés és Óvodapedagógia szak első, második és harmadik évfolyamának 100 hallgatóját vizsgálta. A résztvevők közül 99 nő volt.

Magabiztosan használják, de nem kaptak hozzá képzést

A megkérdezettek 45 százaléka fejlett informatikai ismeretekkel rendelkezőnek tartja magát, további 40 százalék pedig az alapszintnél magasabb kompetenciáról számolt be.

Hasonló arányok mutatkoztak a mesterséges intelligencia használatával kapcsolatban is: 45 százalék haladó felhasználónak tartja magát, 38 százalék pedig átlagon felüli tudásról számolt be. Mindössze egy hallgató jelezte, hogy korlátozott ismeretekkel rendelkezik.

Ennek ellenére a hallgatók 86 százaléka soha nem vett részt generatív mesterséges intelligenciáról szóló tanfolyamon vagy képzésen.

A válaszadók mintegy háromnegyede úgy véli, nagyobb bizalommal használná ezeket az eszközöket, ha az egyetem hivatalos hozzáférést és egyértelmű szabályokat biztosítana. 70 százalékuk konkrét útmutatót szeretne arról, mi engedélyezett és mi tiltott, 68 százalék pedig képzést is igényelne.

Mire használják az MI-t?

A hallgatók 98 százaléka tanulmányaihoz kapcsolódó feladatokra is használ mesterséges intelligenciát.

A leggyakoribb felhasználási területek:

• 68 hallgató projektkészítéshez,
• 51 vizsgákra való felkészüléshez,
• 47 prezentációk elkészítéséhez,
• 37 esszéíráshoz,
• 28 pedig óravázlatok készítéséhez használja.

A válaszadók több mint fele szerint az MI időt takarít meg számukra, közel háromnegyedük pedig úgy véli, hogy segítségével könnyebben megérti a nehezebb tananyagot.

A hallgatók ugyanakkor tisztában vannak azzal, hogy az MI nem mindig megbízható. 57 százalékuk találkozott már téves válaszokkal, 14 százalékuk pedig gyakran tapasztalt ilyet.

A legnagyobb kérdés: hol húzódik a határ?

A kutatás egyik legfontosabb problémája az akadémiai szabályok ismeretének hiánya.

A hallgatók egynegyede csak részben tudja, milyen esetekben engedélyezett az MI használata, 21 százalékuk pedig egyáltalán nem látja egyértelműnek a szabályokat.

A válaszadók 72 százaléka elfogadhatónak tartja, hogy az MI-t ötletgyűjtésre használják. Már jóval megosztóbb a megítélése annak, amikor osztályozott feladatokról van szó: 39 százalék szerint ezek elkészítéséhez is használható mesterséges intelligencia, míg 32 százalék azt is elfogadhatónak tartja, hogy egy teljes dolgozatot az MI írjon meg.

A forrásmegjelölés terén is jelentős bizonytalanság mutatkozik. Mindössze 28 százalék tartja kötelezőnek annak feltüntetését, hogy egy munkához mesterséges intelligenciát használtak. 43 százalék szerint ez csak bizonyos esetekben szükséges, 11 százalék pedig egyáltalán nem tartja szükségesnek.

A tanulmány szerzője szerint ez nincs összhangban az akadémiai integritás alapelveivel, amelyek szerint a felhasznált forrásokat – legyenek azok ember által készített vagy mesterséges intelligencia által generált tartalmak – megfelelően fel kell tüntetni.

Már a leendő pedagógusok képzésében is fontos kérdés

A kutatás azért is figyelemre méltó, mert nem egyszerűen egyetemi hallgatókról van szó: a megkérdezettek a jövőben óvodapedagógusként és tanítóként dolgozhatnak.

Néhány év múlva ők lesznek azok, akik a gyerekeknek is megmutatják, mit jelent az önálló munka, hogyan kell információt keresni és ellenőrizni, illetve hol húzódik a határ segítségkérés és más munkájának sajátként való bemutatása között.

A tanulmány következtetése szerint a hallgatók már használják a mesterséges intelligenciát, függetlenül attól, hogy kapnak-e hozzá intézményi útmutatást. A kérdés ezért egyre inkább az, hogy az egyetemek kialakítják-e a megfelelő kereteket, vagy a hallgatók maguk próbálják meg eldönteni, mi számít elfogadható használatnak.