A Hargita megyei Homoródszentpál ma a Madárpihenő Természetvédelmi Rezervátumról, halban gazdag tavairól, de a közeli régi sóbányákról is híres. A falu a Nagy-Homoród völgyében, a Hargita-hegység lábánál, festői környezetben található.
A területen talált andezit kődarabok arra utalnak, hogy itt már az őskorban is bányásztak sót. A szentpáli sókitermelés egyértelműbb bizonyítékai azonban a római korból származnak. Volker Wollmann történész és régész a bányászatról szóló monográfiájában arról beszél, hogy az itteni sólelőhelyek közelében katonai erődítmény állt.
A szentpáli kiegészítő castrum a Kr. u. II-III. századra keltezhető, és az egyetlen fontos katonai erődítmény volt a Nagy-Homoród felső völgyében. A közelében feküdt egy római kori polgári település (vicus).
Napjainkban a felszínen nem látható a castrum, a római kori építmények nyomai a jelenlegi épületek és háztartások alatt, az unitárius templom és a falusi iskola területén, a Homoródszentpál-Bágy (Sânpaul-Bădeni) és a Homoródszentpál-Kőhalom (Sânpaul-Rupea) megyei utak kereszteződésénél találhatók.
Rövid történelmi áttekintés
Orbán Balázs volt az első, aki feltételezte egy római castrum létezését Homoródszentpálon. Ez a XIX. század második felében történt. Az erődítményt 1942-ben Paulovics István azonosította a helyszínen. Az 1957-1958-as régészeti ásatások fontos adatokat szolgáltattak az építkezés szakaszairól és módjáról.
Az első, fából készült castrumot feltehetően a II. század első felében építhették. A második szakasz, a kőből épült vár valószínűleg a II. század második feléből származik. A kőből épült castrum téglalap alakú volt, és 150 x 133 m alapterületű.
Olvass tovább: https://romania-atractiva.ro/hu/profiles/r-mai-castrum-homor-dszentp-l