A Szatmár megyei Sándorhomok (Nisipeni) faluban vagyunk, néhány kilométerre a román-magyar-ukrán hármashatártól. Ez a hely joggal tekinthető a nemesi mesék mentsvárának.
Berenczei Kováts Miklós kúriája a 19. század végén épült, mivel apja fedelet szeretett volna biztosítani a fia feje fölé, miként másik fia, Sándor is megörökölte a szemközti kúriát.
Az egész hely ábrándozásra késztet, és az épület homlokzatán mesterien szőtt építészeti stílusok egyvelege tudatosítja az épület értékét és monumentalitását. A kúria egy visszatekintő ablak a múltra, amely korát megelőző eklektikus alkotásként tárul eléd. Az épület akkoriban a társadalom rosszallását váltotta ki, amely még nem volt felkészülve egy ilyen művészi megnyilvánulásra. Vajon ma is szokatlanul hat a neogótikus torony, az Art Nouveau stílusjegyek és a homlokzat szecessziós jellegének ötvözete? Valószínűleg nem – sőt, éppen ellenkezőleg, méltányolod az építész leleményességét, aki a kor normái felett alkotott.
A Kováts család emlékét egy kis dombra állított rendhagyó piramis alakú síremlék is őrzi a helyi temetőben. Formája és különösen magas elhelyezése ismét a helyi közösségben elfoglalt kiváltságos helyükre utal.
Itt, ahol a Kováts nemzetség életének utolsó fejezete íródott, egy kínálkozó alkalom pontot tenni az utazás végére, felvértezve azok sorsának történetével, akik számára ez a kúria az “otthont” jelentette.
Olvass tovább: https://www.romania-atractiva.ro/hu/profiles/a-kovats-miklos-kuria