Erdővidék többségében római katolikusok által lakott településén, Miklósváron a Kálnoky család már a 16. század közepétől rendelkezett birtokrészekkel.
A jelenlegi kastélyt Kálnoky István kezdte építtetni 1648-ban. A délkelet-északnyugati irányú, hosszanti tengelyre fűződő, téglalap alapú épület rövidebb oldalaihoz bástyaszerű építmények kapcsolódnak. Főhomlokzata északkeletre néz, középtengelyében klasszicista ízlésű tornác ugrik elő, melyre törpepilléres, orsó alakú, bábos lépcsőkarok vezetnek fel. A tornác háromszögű orommezejében a Kálnoky család grófi címere látható. Ez a tornác az épület 20. század eleji átalakítása során keletkezett.
A kastély délnyugati homlokzata őrizte meg leginkább a késő reneszánsz kori építkezés nyomait. Két szélén egy-egy ötszögű, emeletes, bástyaszerű építmény kapcsolódik a központi épülethez. Ezek közül a jobb oldali együtt épült az eredeti épülettömbbel, a bal oldali későbbi toldás, megépítésével valószínűleg az épület alaprajzi szimmetriáját kívánták elérni. A délnyugati homlokzat legérdekesebb eleme a középtengelytől kissé jobbra elhelyezkedő, három kőgyámon nyugvó zárterkély, melyet utólag még támfallal is alátámasztottak.
Az épület belsejében egymásba nyíló nagyobb terek és a bástyák csatolása által kialakult belsőségesebb hangulatú helyiségek egyaránt megfigyelhetők. A tereket síkmennyezettel és fiókos dongaboltozattal fedték, a nyílásokat faragott kőkeretek díszítették. Az ajtónyílások közül ma is többet díszít vörös andezitből készült, befelé forduló profilozású késő reneszánsz ajtókeret. Figyelemre méltó az északnyugati tornácról az épületbe vezető ajtó díszesen faragott, restaurált kerete. Az oszlopszékes kialakítású szárkövek lábazati részét szájukban karikát tartó oroszlánfők díszítik, ezekre támaszkodnak az akantuszleveles fejezetekkel díszített fél oszlopok.