A dokumentumok hivatalosak és egyértelműek. Durva manipulációt élünk át, amelyben agresszív államok vesznek részt, amelyek életmódját saját bőrömön tapasztaltam. Számomra a Călin Georgescu-történet felér egy árulással. Hazaárulás.
Semmilyen körülmények között és semmilyen érvvel nem tudom elfogadni az árulás történetét, amely az ország stabil jövőjét fenyegeti.
A sajtóban eltöltött 28 évem alatt igyekeztem politikailag a lehető legpártatlanabb lenni, még azáltal is, hogy a politikai színtéren fennálló barátságaimat felfedtem, ami azt eredményezte, hogy bizonyos helyzeteket nem voltam hajlandó kommentálni. Mert nem tudok objektív lenni.
Másrészt csak egyszer támogattam nyilvánosan valakit, és ezt a mai napig nem bántam meg. Bár Soós Zoltán messze van a 2020-as álmoktól, a váltás elkerülhetetlen volt a város vezetésében.
Azonban most másról van szó, az egyre nyilvánvalóbb hazaárulással egyenértékű dologról beszélünk. Békés ember vagyok, mindig is a jó román-magyar együttélésért kampányoltam, elfogadtam – de nem hirdettem – az évek során, hogy vannak olyan románok és más véleményű magyarok, akiknek jobban tetszik, ha megosztottak vagyunk. De mi itt a punctul.ro/pontmaros.ro-n a barátság útját választottuk.
Most viszont valami másról van szó. Ennek az országnak a jövőjéről. Választunk Kelet és Nyugat között, választunk az orosz „szabadság” és a tökéletlen Európa virágzó és szabad út között. Ahogy a címben mondtam, emlékszem azokra az időkre, amikor a szüleim dolgoztak, és az én feladatom az iskolából kijövet az volt, hogy letegyem a hátizsákomat és elszaladjak a Fortuna üzletbe, hogy sorba álljak a 15 órai transzportért. Szerencsés voltam, ha kaptam egy „helyet” körülbelül az élelmiszerbolt előtt, és órákig állhattam sorban.
Átéltem azok az időket is, amikor kéthetente egyszer kocsival vidékre mentünk, mert „páros” rendszámunk volt, sőt emlékszem azokra az időkre is, amikor olajlámpa fényénél csináltuk a leckéket. Nem tudom elfelejteni, mert nyolcadikos korom óta szemüveget hordok. És kiváltságos voltam a Tudor negyed gyerekei között, mert a szüleimnek nagyon jó állásuk volt. Kiváltságos annyiban, hogy láttam és ittam Pepsit, a családnak volt autója, és a nagyszülők disznót vághattak karácsony előtt.
Gondoljunk csak vissza 70-80 évvel ezelőttre, akkor még sehol a világon nem létezett a forró zuhany fogalma. Milyen szép időket élünk ma. Ne szemétkedjünk és ne gúnyolódjunk azon a sok jó dolgon, ami a demokratikus élet elmúlt 35 évében történt velünk, ebből az elmúlt 18 évben egy tökéletlen Európában.
Semmilyen körülmények között nem akarok visszatérni a komor múltba. És gratulálok a nemzedékemnek, hogy múlt vasárnap elment szavazni! Tudom, hogy sok minden van a fejünkben, de a jövőnk a legnehezebb feladatunk, és a jövő a miénk. Menjetek el szavazni, és szavazzatok tudatosan. Nem Elena Lasconiról van szó – nem feltétlenül rajongok érte -, hanem ennek a nemzetnek, ennek az államnak a demokratikus létéről, arról a jóról, ami még soha nem volt a történelem során ezen a földön.
Cristian Teodorescu