Nem vagyok szakértője a műkincseknek. Még különösebben műértőnek sem gondolom magam. Brâncuși-ról is annyit tudtam eddig, mint barki aki értelmiségi családban nőtt fel, és valahogy a munkássága leredukálódott bennem a Végleten oszlopra és a tojásdad alakú organikus szobrokra. Mekkora mulasztás! És mekkora lehetőség pótolni ezt a mulasztást a modern művészet mesterének eredeti alkotásainak jelenlétében, személyes találkozással. A Temesváron még egy hétig látogatható Brâncuși kiállításért nagyon hálás vagyok. Megérintett, megdöbbentett, elgondolkodtatott, irányt mutatott. Adhat ennél többet egy művész?
A tárlat első termében az emberi test részletes anatómiai ábrázolásával indul a kiállítás, innen jut el a teljesen lecsupaszított egyetemes formákra építő műremekekig, amelyek Brâncuși alkotói formanyelvének védjegyei.
Néhány olyan kiállított alkotásról írok most, amelyek erőteljesebben megszólítottak. Az elsők között elhelyezett remek, A szenvedő kisfiú szobrának részletes és élethű kimunkáltsága Rodin elismerését is kiváltotta, annak ellenére, hogy Brâncuși később deklaráltan szakított az akkor uralkodó képzőművészeti nyelvezettel és alkotói technikákkal.
A Csók motívumát Brâncuși évtizedekig újraalkotta, ez több változatban, méretben öltött formát. Női ismerőseinek címzett leveleire is többszor rárajzolta a síkba vetített mintát, egyfajta aláírásképp, – tudjuk meg a magyarázó szövegből. Számomra ez a minden érzékiséget nélkülöző, tiszta egymásba ölelés, a teljes egyenlőség és befogadás egyszerű, őszinte megragadása. Egyazon tömbből, ugyanabból az anyagból, mégis egyénként, és együtt. Még a fikarcnyi papírlapra vetve is odavonzza a tekintetem és úgy érzem, mintha valósággal diktálnák a ritmust a következetesen sorjázó párhuzamosok és a metsző, új impulzust adó merőlegesek. Szerettem volna hosszabban elidőzni itt. De a remekmű épp egy sarokban, szűk a helyen áll, tovább kell indulni, hogy helyet adjak másnak. Itt éreztem először azt, hogy valahogy nincs elegendő idő és tér befogadni és megérteni ezeket a remekműveket.
A márványba, gipszbe vagy bronzba dolgozott tojásdad alakú művei mellett is érdemes elidőzni. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy akár folyóvíz is csiszolhatta volna ilyenre őket. Éppen ez a lenyűgöző számomra, hogy amit a természet évmilliók óta tesz, azt egy művész néhány évtized alatt csiszolta kerekké, egésszé és megrázóan kifejezővé.
A kiállításon megtekinthető egy kottalap, amely mutatja Brâncuși érdeklődését a zene iránt, a műkincset a Párizsi Pompidou Központ kölcsönözte.
A Hal egy újabb, hosszú alkotói időszak műremeke.Eredetileg mozgásban, egy dupla talapzaton, tükörborítású felületen helyezte el az alkotó, ami tovább fokozza a csiszolt test elillanó, villanó látványát. A valósághű ábrázolásmód helyett itt is a teljesen leegyszerűsített, stilizált alapalakot merevíti ki Brâncuși. Az ismertető panó szerint maga Brâncuși azt mondta: „ha pikkelyeket, uszonyokat és szemet mintáznék, éppen a lényeget semmisíteném meg: a tovasikló hal mozgását és látványának élményét, ami egyetlen villanás.” Erről az eredeti, mozgó dupla talapzatról ő maga készített mozgóképes felvételt, ami szintén megtekinthető a kiállításon. Maga a szobor viszont statikus helyzetben került kiállításra Temesváron.
Ugyanez az elv, az élmény megragadása érvényesül az egyik legismertebb műve, A madár esetében is. Ez is több alkotói szakaszon haladt keresztül, amíg elérte a ma világszerte ismert, mondhatni csontig lefaragott, magasba törő ívet, ami egyetlen pici alátámasztási ponton nyugszik, és erőteljesen, mégis könnyedén tör a magasba. Ez a remekmű nemcsak képletesen, hanem a valóságban is áttörte a korabeli művészi kánont és utat tört alkotója nemzetközi hírneve előtt. Brâncuși ugyanis Párizsból New Yorkba küldte kiállításra. Amikor viszont vámot akartak kivetni rá, mondván, hogy ez nem műalkotás, Edward Steichen, a műremek tulajdonosa, és az alkotó pert indítottak A madár védelmében. A „Brancusi contra USA” perben a korabeli lapok szerint a védelem egyik tanúja, Jacob Epstein amerikai szobrász azt kérdezte a bírótól: „Uram, ha az erdőben látná elsuhanni, rálőne?” majd hozzátette: „művészet mindaz, ami a szép, és ami érdek nélkül tetszik”. Kétéves pereskedés után végül győzött a modern képzőművészeti szemlélet, és a vámszedői per visszhangja megalapozta Brâncuși tengeren túli alkotói hírnevét és nemzetközi megbecsültségét. Az én olvasatomban A madár úgy hasít bele a térbe, mint ahogyan maga során Brancusi az akkori képzőművészeti kánonokba. Az eset ugyanakkor rávilágít a művészet alapkérdéseire és létjogosultságára, miközben egyszerre mutat rá annak relativitására és örök érvényű létére.
A kiállítás utolsó harmadában helyezték el a Végtelen oszlopa egyik változatát. Ez talán Brâncuși legismertebb műve. Egy trilógia része, a Csend asztala és a Csók kapuja mellett. Mindhárom nagy méretű alkotás Zsilvásárhelyre készült, 1938-ban, az I. Világháború hőseinek emlékére. A kiállításon Brâncuși saját mozgóképes helyszíni felvételeit is megtaláljuk, a talapzat előkészítéséről és az elhelyezési munkákról. Az alkotó saját bevallása szerint a temetőkbeli kopjafák is visszaköszönnek a Végtelen oszlopában.
Én minden esetre köszönöm az élményt a Mesternek. Több lettem, mint másfél órával előtte, amikor beléptem a kapun. Akár a gömbölyded formák egymásba fordulásával, akár a magasba nyúló munkáival számomra a végtelent ábrázolja Brâncuși, azt, ami örök. Segít, tereli a befogadó tekintetét, vezeti felfelé, akár kopjafa, akár mértani idom, akár gerincoszlop. Lássa, ki, aminek látja. Iránymutató. Hogy csak felfelé érdemes.
Nagy Emőke
Tudnivalók:
A valaha volt legnagyobb Brâncuși-kiállítás látható a temesvári Szépművészeti Múzeumban. A nemzetközi hírű román szobrász, a párizsi iskola tagja munkásságának mintegy 100 darabja látható. A gyűjteményt a világ legnagyobb köz-és magángyűjteményeiből állították össze. A szeptember végi nyitástól naponta mintegy 1500 látogató tekintette meg. A gyűjteményt több mint félmilliárd euróra biztosították.
Látogatható 2024 január 28-áig.
Amire érdemes figyelni:
Mivel az összes online jegy mér rég elkelt, marad a helyszíni jegyvásárlás. Reggel 7-10-ig állnak sorba az emberek, hogy a 10 órás nyitáskor megszerezzék az aznapra kibocsátott 360 belépő egyikét.
Ha sikerül jegyet szerezni, érdemes az óra kiválasztásakor megkérdezni, hogy mikor van esély a kisebb tömegre. A tárlat berendezése szerintem hagy némi kivánnivalót maga után.. Sokszor éreztem azt, hogy nincs időm és helyem megérteni és élvezni az alkotások társaságát amiatt, hogy szűkös térben vannak elhelyezve és a nyakamba liheg a következő látogató. Mástól is hallottam, hogy ugyanezt kifogásolta, mivel elvett az élményből maga az elrendezés és térkihasználás. Ami egyébként egy személyes, mondhatni intim és intellektuális élménynél fontos tényező.
Egyéb infó: https://brancusi-2023.info
