Négy hónappal a parajdi sóbánya elárasztása után a helyzet továbbra is válságos: 40.000 ember ivóvíz nélkül maradt, a helyi turizmus összeomlott, és a hatóságok továbbra is felelősöket keresnek, miközben egymásra hárítják a felelősséget.
A katasztrófa májusban kezdődött, amikor a heves esőzések beázásokat okoztak a bányában. Ennek következtében a Kis-Küküllő sótartalma júniusban meghaladta a 3 gramm/litert, ami tízszerese a megengedett határértéknek. Ez Dicsőszentmárton és öt másik község 40.000 lakosát hagyta ivóvíz nélkül közel két hétre.
Jelenleg ugyan van víz a hálózatban, de nem iható. A lakosok boltban, forrásokból vagy nyilvános víztartályokból szerzik be az ivóvizet, miközben a katasztrófavédelem és az Aquaserv továbbra is tartálykocsikkal osztja az ivóvizet.
Három sótalanító állomás, amelyeket a kormány több mint 18 millió lejért vásárolt, novemberben válhat működőképessé – ám ez csak ideiglenes megoldás, mivel az üzemeltetési költségek duplák, a hosszú távú terv – az új vízforrás – a Környezetvédelmi Minisztériumban akadt el.
A miniszter, Diana Buzoianu, visszautasította a vádakat, mondván, a megoldások folyamatban vannak és a finanszírozás biztosított. A kormány jóváhagyta a szükséges forrásokat, a végleges megoldáshoz azonban még várni kell a Román Vízügyi Hatóság tanulmányára.
Parajdon a négy javasolt beavatkozásból június óta csak egy valósult meg – a patak elterelése. A meder betonozása még el sem kezdődött, szakértői vizsgálatok befejezésére várnak. Az ANAR által kezelt projektek (a patak visszaterelése az eredeti medrébe, valamint tározók kiépítése a felső szakaszon) csak egy hónapnyi blokkolás után kapták meg nemrég a jóváhagyást.
A Salrom eddig 6,4 millió eurót költött sürgősségi munkálatokra, a teljes költség elérheti a 10 millió eurót – de egyelőre nem világos, ki fogja ezeket befejezni.
A miniszterelnöki ellenőrző testület jelentése, amely a felelősöket lenne hivatott megnevezni, még nincs kész – továbbra is az engedélyeztetési körforgásban vesztegel.
A turizmus gyakorlatilag megszűnt. Több mint 150 panzió és szálloda, amelyek korábban évente 500.000 turistát fogadtak, ma már szinte üres. Több mint 80 vállalkozás kért közel egy millió eurós támogatást a Gazdasági Minisztériumtól, de a pénz még nem érkezett meg. Az értékelések még tartanak, a szerződéseket várhatóan 2025. decemberéig kötik meg, a kifizetések pedig 2026. decemberéig húzódhatnak.
Közben a hatóságok egymásra mutogatnak. A Gazdasági Minisztérium beperelte a Salromot, a Salrom viszont a Vízügyet és a Környezetvédelmi Minisztériumot hibáztatja, arra hivatkozva, hogy létezett egy 2007-es kormányprogram a régi bányák lezárására – amelyet soha nem valósítottak meg.
Az egyedüli intézkedés eddig az volt, hogy szeptemberben menesztették az ANAR igazgatóját, amiért elszalasztotta a 300 millió eurós PNRR-támogatást.
Parajdon a bizonytalanság az uralkodó érzés, míg Dicsőszentmárton lakói abban reménykednek, hogy legalább a sótalanító állomások még a tél beállta előtt megoldják az ivóvízproblémát.
De semmi sem biztos.