A Szent Anna-tó Közép- és Kelet-Európa egyetlen épségben fennmaradt vulkáni krátertava. Különlegessége, hogy – a legtöbb fürdőzésre használt tóval (például a Medve-tóval, a zetelaki víztározóval) ellentétben – sem befolyója, sem kifolyója nincs, vízutánpótlását kizárólag a csapadék (eső és hó) biztosítja. Emiatt a tó rendkívül érzékeny mind a szennyezésekre – ami egyszer a vízbe kerül, hosszú ideig ott marad –, mind pedig az időjárási viszonyok változásaira. Hosszan tartó aszály idején az intenzív párolgás jelentős vízszintcsökkenést okozhat.

A 2026 júliusában lehullott bőséges csapadéknak és a mérsékeltebb nyári hőmérsékletnek köszönhetően a Szent Anna-tó vízszintje jelenleg (2026. augusztus 3-i állapot szerint) kedvező. Ez éles ellentétben áll a 2012 májusa és 2013 augusztusa közötti időszakkal, amikor az elhúzódó szárazság és a rendkívül forró nyarak következtében a vízszint rekordnak számító 63 centiméterrel csökkent. Egyes partszakaszokon a vízpart mintegy tíz méterrel húzódott vissza.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet kutatói 2012 óta rendszeresen vizsgálják a tó vízminőségét. Az elmúlt közel másfél évtized során legalább 65 különböző hónapban végeztek méréseket és mintavételeket, amelyek több ezer adatot eredményeztek. Az elemzések egyértelműen igazolják, hogy a tó ökológiai állapota az elmúlt tizenöt évben jelentősen megváltozott.

Az algavilág teljes átalakulása

Hortobágyi Tibor botanikus 1941-es kutatásai szerint nyáron a tó algabiomasszájának közel 97 százalékát egyetlen barnássárga ostorosmoszat-faj, a Parvodinium (Peridinium) inconspicuum alkotta. Amikor 2012 nyarán ismét megvizsgálták a tó nyílt vizének algaközösségét, ez a faj még mindig a teljes algabiomassza mintegy 95 százalékát tette ki. Ez azt jelentette, hogy a tó algavilága több mint hetven éven keresztül gyakorlatilag változatlan maradt.

Ez az évtizedeken át fennálló ökológiai egyensúly azonban néhány év alatt teljesen felborult. Először a Cosmocladium nemzetségbe tartozó zöldalga kezdett tömegesen elszaporodni, majd további fajok – köztük a Stichococcus és a Chlorella – váltak meghatározóvá, kiszorítva az addig uralkodó ostorosmoszatot.

A változás 2016-ra már szabad szemmel is jól láthatóvá vált: a korábban szürkéskék vizű tó zöld színűvé vált, miközben átlátszósága drasztikusan csökkent. Míg 2012 tavaszán a Secchi-koronggal mért vízátlátszóság 6,3 méter volt – vagyis a tófenék szinte teljesen látható maradt –, addig 2019 tavaszára ez az érték mindössze 1,4 méterre csökkent.

Miért romlott a víz minősége?

A zöldalgák tömeges elszaporodása jelentősen rontotta a tó vízminőségét. Az algák nagy mennyiségben megváltoztatják a víz színét, szagát és ízét, csökkentik annak átlátszóságát, elősegítik a baktériumok elszaporodását, habképződést idézhetnek elő, elpusztulásuk és lebomlásuk során pedig oxigénhiány alakulhat ki.

A 2010 előtti szakirodalom a Szent Anna-tavat tiszta, szerves anyagokban és algákban szegény, oligo-mezotróf tónak írta le. Napjainkra azonban az átlagos klorofill-koncentráció alapján már eutróf, vagyis nagy biológiai termelékenységű tóvá vált. Meleg nyári időszakokban átmenetileg akár hipertrofikus állapot is kialakulhat, amelyet rendkívül magas algatömeg és szervesanyag-tartalom jellemez.

A kutatások szerint a kedvezőtlen változások hátterében elsősorban a tóba jutó tápanyagok mennyiségének növekedése áll.

A fürdőzés következményei

2018-ig évente megközelítőleg százezer turista kereste fel a Szent Anna-tavat. A fürdőzés, a piknikezés, valamint a nem megfelelően kiépített vagy helytelenül használt illemhelyek következtében jelentős mennyiségű foszfor- és nitrogénvegyület került a tóba, amelyek kedveztek az algák tömeges elszaporodásának.

A 2012-ben és 2016-ban végzett higiéniai vizsgálatok kimutatták, hogy a fürdőzési övezetben az emberi vizeletből származó karbamid koncentrációja magas volt (18–60 mg/l). Emellett nőtt a mikroorganizmusok, köztük a fekális eredetű baktériumok – például az Escherichia coli és a bélsáreredetű enterococcusok – száma is.

A vízminőség romlása miatt 2018-ban betiltották a fürdőzést és a piknikezést a tó közvetlen környezetében. Ez az intézkedés jelentősen csökkentette az emberi eredetű tápanyagterhelést.

Az inváziós ezüstkárász szerepe

A vízminőség romlásának másik fő oka a 2010-es évek elején megjelent inváziós halfaj, az ezüstkárász (Carassius gibelio), amely rendkívüli szaporodóképességének köszönhetően néhány év alatt benépesítette az egész tavat.

Mivel a tóban nagyobb domolykókat (Squalius cephalus), valamint egy több mint félméteres elpusztult süllőt (Sander lucioperca) is találtak, a kutatók szerint ezek a halak nagy bizonyossággal nem természetes úton kerültek a tóba, hanem illegális, tudatos betelepítés eredményeként.

A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet 2024-es vizsgálatai szerint az ezüstkárász táplálékának több mint fele a tófenék üledékéből származik. Táplálkozása során a korábban az üledékben megkötött foszfort és nitrogént újra a vízbe juttatja, ezzel folyamatosan táplálva az algák fejlődését.

Emellett a fiatal ezüstkárászok nagy mennyiségben fogyasztják az algákat természetes módon szabályozó zooplankton-szervezeteket – például az apró rákokat és a kerekesférgeket. Ezek állománya ma körülbelül századrésze a 10–20 évvel ezelőttinek, ami tovább gyorsítja az algásodást.

Tartós ökológiai probléma

A kutatások alapján a Szent Anna-tóban mára egy önfenntartó folyamat alakult ki. Az algák tömeges elszaporodása tovább rontja a víz minőségét, miközben az inváziós ezüstkárász folyamatosan biztosítja az algák számára szükséges tápanyagokat, és közben elfogyasztja azok természetes ellenségeit is.

A vízminőség javulása csak akkor várható, ha jelentősen csökken az algák fejlődését elősegítő tápanyagok mennyisége. A 2018-ban bevezetett fürdőzési és piknikezési tilalom ennek fontos lépése volt, hiszen jelentősen mérsékelte a külső tápanyagterhelést. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt években a tó állapota már nem romlott tovább, sőt egyes mutatók – például az átlagos algabiomassza – esetében javulás is megfigyelhető.

Ugyanakkor az ezüstkárász továbbra is folyamatosan visszajuttatja a foszfort és a nitrogént az üledékből a vízbe, fenntartva az algásodást. A jelenlegi tudományos eredmények és gyakorlati tapasztalatok alapján a Szent Anna-tó vízminőségének érdemi javulását hosszú távon csak az inváziós ezüstkárász-állomány teljes felszámolása (eradikációja) teheti lehetővé.