A Wizz Air érdekes kutatást végzett, hogy kiderítse: miért tapsolnak egyes utasok a repülőgép leszállása után. A 4 500 utas és 150 légiutas-kísérő bevonásával készült nemzetközi felmérés szerint ez a gyakorlat különösen jellemző a magyarokra, románokra és bolgárokra.
A felmérés alapján a magyar, bolgár és román utasok 45–48%-a szokott tapsolni, főként nyaralójáratokon. Ezzel szemben a britek, svájciak és szerbek körében ez az arány 30% alatt marad. A különbségek mögött kulturális tényezők és a repülési tapasztalat állhat.
Az adatok szerint azok az utasok, akik csak évente egyszer repülnek, 70%-ban hajlamosak tapsolni, míg a rendszeresen, évente többször utazók körében ez az arány csak 59%. Akik évente több mint 10 repülőutat tesznek meg, azoknál már csak 40% körüli a tapsolók aránya.
A legtöbben azért tapsolnak, mert megkönnyebbülést éreznek, hogy biztonságban földet értek, és hálájukat szeretnék kifejezni a személyzetnek.
A pszichológusok szerint ez természetes reakció
A Mélylevegő Projekt pszichológusai úgy vélik, hogy ez egy „kollektív megkönnyebbülési rituálé”, amellyel az emberek visszanyerik az irányítás érzését egy olyan helyzet után, ahol mások – jelen esetben a pilóták – kezében volt a sorsuk. A psziché szereti az apró, ismétlődő szokásokat, amelyek biztonságérzetet és összetartozást keltenek. A taps pedig gyakran egy ilyen mikroünnep szerepét tölti be.
Ez alapján tehát a tapsolás nem ciki vagy furcsa, hanem egy természetes, kulturálisan beágyazott kifejezési forma – főleg, ha ritkán repülünk, és hálásak vagyunk, hogy minden rendben ment.