Vasárnap délután a Punctul.ro / Pontmaros.ro lelkes önkéntes csapatával útra keltünk, hogy mintát vegyünk a Kis-Küküllő vizéből, a parajdi sóbánya környékén történt ökológiai katasztrófa utáni három helyszínen. Hétfő reggel az első órában leadtuk a mintákat hivatalos elemzésre.
Minden előírást betartottunk: steril palackokat használtunk, 24 órán belül megtörtént a minták leadása és vizsgálata, az elemzést a Maros Megyei Közegészségügyi Igazgatóság (DSP Mureș) akkreditált laboratóriuma végezte. Egy apró „hazugsággal” is éltünk: azt mondtuk, hogy a minták „ásott kútból” származnak, hogy kizárjuk a gyanút, miszerint ha bevalljuk, hogy a Kis-Küküllőből vettük őket, az eredményeket esetleg „meghamisítanák”.
Nem húzzuk az időt. A mintavétel vasárnap délután 15:00 és 18:00 között történt. Egrestőről, majd Gyulakutáról és végül Erdőszentgyörgyről. Célunk az volt, hogy egy kb. 12–15 km-es szakaszon ellenőrizzük a vízminőséget, és megfigyeljük, vannak-e jelentős különbségek.
Miért?
Miért tettük ezt? Mert szeretett és drága hatóságaink titokban tartják az elemzési jegyzőkönyveket. Már múlt héten kértük, hogy hozzák nyilvánosságra ezeket, de eddig nem kaptunk választ — bár megígérték, hogy meg fogjuk kapni. Addig is, amíg ezek a dokumentumok nem kerülnek nyilvánosságra, vállaljuk a felelősséget, hogy időről időre ellenőrizzük, igazat mondanak-e a hatóságok, vagy csak bújócskát játszanak a nyilvánossággal.
Az eredmények
Az eredmények megerősítik, hogy a sótartalom rendkívül magas, és hullámzóan jelenik meg, valószínűleg különböző tényezők hatására — ezek egy része az emberi beavatkozás, például a sóbánya közelében végzett mederrendezési munkák következménye, más része pedig természetes eredetű. Például, ha beszakad valami a bánya mélyén, a lökéshullám sós vizet hozhat a felszínre, amely aztán lefolyik a mederben.
• Az Egrestőn vett vízminta – a legmesszebb eső település a sóbányától – 3984 mg/lkloridiont tartalmaz, ami messze meghaladja a hivatalos szabvány szerinti 250 mg/l-eshatárértéket.
• A Gyulakutáról származó minta – a mérési szakasz közepén lévő település – 6429 mg/lkloridiont tartalmaz, ami még magasabb érték. Ez arra utal, hogy ott éppen egy erőteljes sóhullám haladt át.
• Az Erdőszentgyörgyről vett minta – amely a legközelebb van a parajdi sóbányához, és ahol a hatóságok a bözödi-gát szabályozott vízeresztésével próbálják csökkenteni a sókoncentrációt – 3005 mg/l kloridot tartalmazott.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy legalábbis az adott szakaszon, Egrestő és Erdőszentgyörgy között vasárnap délután olyan magas volt a sótartalom, hogy a halak nem maradhattak életben, az öntözés teljes mértékben tilos, a háziállatok vagy vadállatok vízfogyasztása pedig súlyos betegségeket vagy akár halált is okozhat. A hatóságok joggal állították le teljesen a vízellátást bizonyos településeken (például Gyulakuta és Dicsőszentmárton vízműveinél).
És végül egy egyszerű kérdés a hatóságokhoz:
Miért olyan nehéz, hogy ezek az elemzési jegyzőkönyvek nyilvánosak legyenek? Miért nem lehet átláthatóbban kommunikálni? Lehet, hogy hatékonyabbak lennénk, több bizalom lenne egymás között, a sajtó is jobban vállalná a felelősséget azért, mit közöl, és a lakosság is könnyebben látná a hatóságokat partnerként, ha hozzáférhetne ezekhez az információkhoz.
Elmúlt már az az idő, amikor Raed Arafat azt mondta: „Utánam előre, én vagyok a katasztrófák istene” – és az emberek vakon követték. Ma már információra van szükségünk ahhoz, hogy higgyünk a hatóságoknak. És ahol a hatóságok hallgatnak, ott vagy a sajtó lép közbe, vagy a konteók.
Cristian Teodorescu