Vannak nemzetközi szintű szakorvosaink, magas színvonalú klinikáink, egy energikusan fejlődő egyetemünk, és rengeteg ember érkezik Marosvásárhelyre egészségügyi okokból. Egy nyugati város ezt mennyei ajándéknak tekintené, és maximálisan kihasználná ezt a kedvező helyzetet. Nálunk azonban ez alig történik meg.
Az orvostudomány robbanásszerűen fejlődik, de minden más elmarad tőle.
Mit jelentene az egészségturizmus fejlesztése? Növekvő bevételeket mindazoknak, akik képesek szolgáltatásokat nyújtani azoknak, akik akár csak egy konzultációra érkeznek Marosvásárhelyre.
Jelenleg azonban a városba látogatók – főleg egészségügyi célból, de nem kizárólag – kellemetlen élményben részesülnek. A közlekedés vonattal és távolsági busszal is kényelmetlen, az érkezés pedig kaotikus: nincsenek megfelelő autóbuszállomások, információs táblák, mobilalkalmazások vagy tisztességes buszmegállók. Egy idegen úgy érezheti magát, mintha dzsungelbe érkezett volna. A személygépkocsival való közlekedés, a parkolás pedig még említést sem érdemel.
Nincsenek közvécék, nincsenek útjelző táblák, nincs elég parkoló – még a folyamatosan fejlődő magánklinikákon sem, amelyek nem törődnek azzal, hogyan jutnak el hozzájuk a páciensek.
Mit tudna kínálni a város a pácienseknek és kísérőiknek néhány napra?
Valójában sok mindent – de nincs mögötte összehangolt rendszer. Pedig ennek nem csupán az önkormányzat feladata lenne.
A szabadidőben a páciensek és kísérőik éttermekbe, kávézókba látogathatnának, de ezeknek is érdemes lenne odafigyelni a különböző társadalmi csoportokra. A múzeumok, a vár és a Somostető kiváló sétalehetőséget nyújtanának.
Egy orvosi szempontból is kellemes élmény több egészségturistát vonzana, ami pénzt hozna a helyi gazdaságnak. Egyelőre azonban nehezen érthető, miért nem érdekeltek még a helyi klinikák és kórházak sem e szektor támogatásában – pedig ez közvetlenül nekik is hasznot hajtana.