Maros megye Románia egyik leggyengébben teljesítő megyéje az egy főre jutó uniós források lehívása és elköltése terén – derül ki egy átfogó, 2025-ben készült jelentésből, amely a romániai központi és helyi közigazgatás hatékonyságát vizsgálta a Világbank által összesített hivatalos adatok alapján. A dokumentum – amely a Pénzügyminisztérium, az Országos Statisztikai Intézet, a Beruházási és Európai Projektek Minisztériuma, az ANRSC és más intézmények adataira épül – Maros megyét azok közé a térségek közé sorolja, ahol a megyei tanácsok a legalacsonyabb uniós támogatási bevételeket jelentették a 2016–2024 közötti időszakban. A listán Temes, Teleorman, Ilfov, Hargita, Bákó, Jászvásár és Suceava megyék is szerepelnek.
Gyenge végrehajtás
A jelentés nemcsak az alacsony forráslehívásra, hanem az európai projektek szerény költségvetési végrehajtására is felhívja a figyelmet Maros megyében. A szerzők szerint ez vagy az implementáció késlekedésére, vagy a már leszerződött összegek lehívásának valós nehézségeire utal.
Ezzel szemben olyan megyék, mint Tulcea, Szilágy, Beszterce-Naszód vagy Mehedinți az uniós és külső források mozgósításának „bajnokaiként” jelennek meg.
Egy másik mutatóban, a beruházásokra szánt kormányzati támogatások terén is elmarad a megye a lehetőségeitől. A jelentés Maros megyét azok közé a megyék közé sorolja, amelyek az országos programokból egy főre vetítve alacsonyabb bevételeket értek el – még úgy is, hogy szomszédos megyék, például Szilágy vagy Beszterce-Naszód, jóval sikeresebbek voltak.
Székelybere és Nyárádmagyarós – országos esettanulmányok
A dokumentum egy helyi példát is országos esettanulmányként emel ki. A szóban forgó település Székelybere, ahol 2024-ben a tanácsadási szolgáltatásokra fordított kiadások a működési költségek 12 százalékát tették ki.
A jelentés szerzői ezt egy általános jelenség példájaként értelmezik: a kis önkormányzatok, amelyek kevés alkalmazottal és saját szakemberek nélkül működnek, tömegesen kiszervezik a beruházásokkal és pályázatokkal kapcsolatos tevékenységeket. Az elemzés szerint a kiszervezés bizonyos esetekben indokolt lehet, ám ha rendszerszintűvé válik, az strukturális problémákat fedhet el, közpénzpazarláshoz vezethet, és akadályozhatja a helyi közigazgatási kapacitás fejlődését.
Ezzel szemben Nyárádmagyarós pozitív példaként szerepel a jelentésben: a települést azok között említik, amelyek a lakosságszámhoz viszonyítva kiemelkedő összegű támogatási szerződéseket kötöttek az Országos Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv (PNRR) keretében.
Regionális különbségek
A jelentés összképe szerint Maros megye helyzete egy szélesebb országos tendenciába illeszkedik. Románia nyugati régiói, Dobrudzsa és Erdély bizonyos térségei jóval több európai és kormányzati forrást tudtak lehívni és elkölteni, miközben más régiók jelentősen lemaradtak.
A különbségek nem pusztán földrajzi okokra vezethetők vissza, hanem az adminisztratív kapacitásra, a helyi hatóságok kezdeményezőkészségére és a projektek megvalósítási képességére is.
A jelentés több rendszerszintű problémát is megemlít, amelyek Maros megye közigazgatását is érintik: nincs egységes adatbázis a közszféra alkalmazottairól, eltérések vannak a Pénzügyminisztérium, a munkaügyi felügyelőségek és a Köztisztviselők Országos Ügynöksége által közölt adatok között, továbbá egyes állami vállalatok úgy számolnak el kiadásokat, hogy közben bevételeket nem jelentenek.
Országos szinten az összesített adatok azt mutatják, hogy 2024-ben a közszféra bérkiadásai elérték a GDP 9,3 százalékát, miközben a költségvetési hiány 8,65 százalékra nőtt. Az állami alkalmazottak aránya a teljes munkaerőpiacon már meghaladja az európai átlagot – jelentős változás ez a 2000-es évek elejéhez képest, amikor Romániában még az egyik legalacsonyabb volt ez az arány a kontinensen.
A jelentés végkövetkeztetése Maros megyére nézve egyértelmű: jelentős fejlődési lehetőség van mind az uniós források lehívása, mind a helyi közigazgatási kapacitás megerősítése terén, különösen a kis, külső szolgáltatásoktól függő községek esetében.