Bár egyre többen beszélnek az ingatlanpiac lassulásáról és a gazdasági bizonytalanságról, Maros megyében továbbra is magas lakásárakkal találkozhatnak a vásárlók. A Storia.ro hirdetési platform adatai alapján azonban jelentős különbségek vannak a megye városai között: míg egyes településeken már luxusárakról beszélhetünk, máshol még mindig viszonylag megfizethető lakások találhatók.
Az alábbi rangsor a négyzetméterenkénti legmagasabb és legalacsonyabb árak alapján készült, kizárólag lakásokra vonatkozóan.
Az első helyen toronymagasan Marosvásárhely áll. A legkeresettebb penthouse típusú lakások esetében a négyzetméterár eléri a 2500–3500 eurót, így egy-egy prémium ingatlan ára akár a 450 ezer eurót is meghaladhatja. A városban még az olcsóbb kategóriákban is 1100–1300 euró között mozognak a négyzetméterárak, főként a Marosvásárhelyi Negyedben, ami egyértelműen a megye legdrágább ingatlanpiacává teszi a megyeszékhelyet.
A második helyen meglepő módon Szováta szerepel. Az üdülővárosban a lakások ára elérheti az 1800 eurót négyzetméterenként, miközben az alsó árszint is körülbelül 1300 eurónál kezdődik. A turisztikai potenciál és a befektetési célú lakásvásárlások folyamatos kereslete stabilan magasan tartja az árakat.
A középmezőnyben Szászrégen, Segesvár és Ludas található. Ezekben a városokban a legmagasabb árak 1700–2000 euró között mozognak négyzetméterenként, ugyanakkor az olcsóbb lakások esetében már jelentős különbségek mutatkoznak. Szászrégenben akár 500–700 eurós, Segesváron pedig 700–900 eurós négyzetméterárak is előfordulnak. Ludason viszont jelenleg 900 euró alá nemigen mennek az árak, ami részben azzal magyarázható, hogy kevés az elérhető hirdetés, és éppen nincsenek nagyon olcsó lakások a piacon.
A lista végén Dicsőszentmárton áll, ahol a legmagasabb árak körülbelül 1300 eurónál tetőznek, míg a legolcsóbb lakások négyzetmétere 500–700 euró között mozog. Ez jelenleg Maros megye legkedvezőbb ingatlanpiaca azok számára, akik alacsonyabb áron keresnek lakást.
A rangsor kizárólag az aktuális online hirdetések alapján készült, és csak azokra a városokra terjed ki, ahol elegendő számú lakáshirdetés állt rendelkezésre ahhoz, hogy valós képet lehessen alkotni a helyi piacról.