Marosvásárhelyi egyetemisták a leginkább érintettek: nyelvi akadályok és diszkrimináció az erdélyi felsőoktatásban
Marosvásárhelyi egyetemisták a leginkább érintettek: nyelvi akadályok és diszkrimináció az erdélyi felsőoktatásban

Marosvásárhelyi egyetemisták a leginkább érintettek: nyelvi akadályok és diszkrimináció az erdélyi felsőoktatásban

A romániai magyar tagozatos egyetemi hallgatók közel felét érte már hátrány román nyelvtudása miatt az oktatásban, míg 24,6 százalék a nemzetisége miatt tapasztalt hátrányos megkülönböztetést a felsőoktatási intézményben, ahol tanul – derül ki egy, az erdélyi magyar egyetemisták helyzetére vonatkozó kutatásból, melynek eredményeit kedden ismertették Kolozsváron.

Az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) által megrendelt JelenLét – Jövő CTRL – Helyzetkép az erdélyi magyar egyetemistákról című kutatás adatfelvétele tavaly kezdődött Kiss Dénes szociológus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója irányításával, akkor másodéves szociológia szakos diákok bevonásával. Hatos Attila, a romániai egyetemi városokban található diákszervezeteket tömörítő OMDSZ elnöke elmondta: a kutatást azért készítették, mert nincs elegendő felmérés arról, hogy a diákok mit gondolnak helyzetükről, míg ennek ismeretében a diákszervezetek jobban tudnának dolgozni.

Közölte: az 140 oldalas összefoglalóra az OMDSZ és tagszervezetei stratégiát kívánnak építeni. Az eredményeket az egyetemi és politikai vezetőkhöz is eljuttatják, továbbá a diákoknak és a közvéleménynek is bemutatják – mondta.

Kiss Dénes szociológus közölte: az online felmérés kérdőívét az összes jelentősebb romániai városba eljuttatták, ahol egyetem működik. Összesen 1729 kérdőívet töltöttek ki és megpróbálták súlyozni az adatbázist, hogy reprezentatív legyen egy adott népességre. Mivel a román nyelven tanuló magyar diákok száma nem ismert és a román egyetemi központokból – Bukarest, Temesvár, Brassó – beérkezett adat kevés volt, létrehoztak egy alcsoportot a magyar tagozatos egyetemi hallgatókkal, így egy 1244 fős, a létszámadatok alapján súlyozott, reprezentatív minta jött létre – közölte.

A kutatás vizsgálta a diákok óralátogatását, az egyetem működésével és szolgáltatásaival való elégedettségét, de az ösztöndíjak, a lakhatás, az albérlet, a lakóhely és tömegközlekedés, a megélhetés és a diákélet költségei, a diákmunka, a szorongás és a jövőkép kérdéskörét is. Külön fejezet foglalkozik a román nyelvtudás, nemzetiség kérdéskörével, amelyből kiderül:

a magyar tagozatos hallgatók közel fele szembesült valamilyen nyelvi alapú kellemetlenséggel az oktatási folyamatban,

33,1 százaléknál egyszer, 14,4 százaléknál többször is előfordult.

Kiss Dénes aláhúzta: a kérdés a percepcióra vonatkozott, a válasz nem azt jelenti, hogy ennyi diákot ért diszkrimináció, hanem hogy ők úgy érezték, hátrány érte őket.

Román nyelvtudása miatt az egyetemi adminisztrációban a válaszadók 32,8 százaléka tapasztalt hátrányt, az évfolyamtársak körében 17,4 százalékuk.

Kifejezetten a magyar nemzetiségük miatt a diákokat ritkábban éri hátrány, mint a hiányos román nyelvismeretük okán.

Nemzetisége miatt a magyar tagozatos hallgatók 24,6 százalékát érte már hátrányos megkülönböztetés az oktatásban,

míg az évfolyamtársak körében 10,1 százalék tapasztalta ezt – derül ki az adatokból.

A kutatók szerint a nyelvi nehézségekből adódó kellemetlenségek leginkább a román tannyelvű képzésben részt vevő diákokat érintik, akiknek csupán 34,6 százaléka mentesült eddig ezektől az oktatásban. A vegyes tannyelvű állami intézményekben jóval gyakoribbak a konfliktusok.

Ezen belül

a marosvásárhelyi orvosképzés – Marosvásárhelyi George Emil Palade Orvosi, Gyógyszerészeti, Tudomány- és Technológiai Egyetem – magyar tagozata a leginkább érintett a reprezentatív almintán belül. Ott csupán a diákok 26,1 százaléka nem tapasztalt még nyelvi hátrányt az oktatásban, és a nemzetiségi alapú megkülönböztetés is ott a leggyakoribb.

Ezzel szemben a tisztán magyar profilú intézményekben – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem – a nemzetiségi feszültség szinte teljesen ismeretlen jelenség.

Az egyetemi adminisztráció leggyengébb pontjának az órarend összeállítása bizonyult, ezzel a diákok 26,3 százaléka elégedetlen. A marosvásárhelyi orvosképzés esetében ez is kritikus érték, mindössze 2,45 százalék.

Aggasztó értéket mutatnak a stresszre, szorongásra vonatkozó kérdésre adott válaszok is: a fiatalok 69 százaléka mondta, hogy stresszes, a nők körében pedig kiugróan magas, 76 százalékos a feszültség jelenléte a mindennapokban. A jövőképet illetően már biztatóbbak az adatok: a válaszadók 71 százaléka teljesen biztos abban, hogy befejezi tanulmányait, és

a megkérdezettek háromnegyede Erdélyben tervezi a pályakezdést.

A hosszútávú elképzelés még erősebb lokális és regionális kötődést mutat, és bár a külföldi munkavállalás is jelen van mint opció, nem növekszik jelentősen.

A válaszadók többsége, 34,2 százaléka hosszabb időre Magyarországra menne, 13,3 százalékuk skandináv országokban helyezkedne el.

A kutatók zárszóként leszögezik: a romániai magyar egyetemisták tudatos, területileg erős lokális és regionális kötődéssel rendelkező réteg. A lakhatási terhek, az anyagi kiszolgáltatottság, a nyelvi alapú feszültségek és a jövő miatti szorongás azonban komoly kihívások elé állítják őket, és ezen kihívások hatása rányomja bélyegét a mentális jólétükre is. MTI