Románia súlyos válsággal szembesül a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek oktatásában: számuk a 2025–2026-os tanévben meghaladta a 91 ezret, ami csaknem a duplája a három évvel ezelőttinek. Ezzel párhuzamosan a fejlesztő (támogató) pedagógusok száma 1700-ra csökkent, így átlagosan egy szakemberre körülbelül 54 diák jut, miközben a hatályos szabályozás legfeljebb 12 tanulót engedélyezne egy pedagógusra.
Helyzet Maros megyében
A rendszer válságáról már tavaly év végén is írtunk, amikor a Maros Megyei Tanfelügyelőségtől kapott adatokból kiderült: a megyében a mintegy 1800 SNI-s tanuló közül mindössze 270 részesül fejlesztő pedagógusi támogatásban. Ez azt jelenti, hogy Maros megyében egy pedagógusra 112 diák jut, ami jóval súlyosabb helyzet az országos átlagnál.
Országos adatok
Az Oktatási és Kutatási Minisztérium parlamenti megkeresésre adott hivatalos adatai szerint a jelenlegi tanévben az integrált speciális oktatásban – állami és magánintézményekben egyaránt – 91 366 óvodás és tanuló van beiratkozva. A legtöbben a gimnáziumi szinten vannak (több mint 33 000 fő), ezt követi az elemi oktatás közel 29 500 tanulóval, majd a középiskolai szint csaknem 11 800-zal és a szakoktatás több mint 7400 diákkal.
Ugyanakkor a 2023–2024-es tanévhez képest 152 fejlesztő pedagógus tűnt el a rendszerből, a megmaradtak heti óraszámát pedig a 141/2025-ös törvény 20 órára emelte, ami tovább csökkentette a tényleges álláshelyek számát.
Megyei különbségek
A helyzet megyénként jelentősen eltér. Miközben Bukarestben, Konstancán, Buzăuban, Vasluiban és Ilfov megyében nőtt a fejlesztő pedagógusok száma, más megyékben drasztikus csökkenés történt. Krassó-Szörény megyében például közel kétharmaddal esett vissza a számuk (72-ről 25-re), Arad és Mehedinți megyékben pedig egyenként 31 álláshely szűnt meg. A legsúlyosabb helyzet Giurgiu megyében van, ahol a pedagógusok száma 8-ról nullára csökkent.
Jogszabályi háttér
A válságot súlyosbítja a 2023-ban elfogadott közoktatási törvényben ígért reformok folyamatos halasztása. Az inkluzív oktatás nemzeti központjának létrehozása, az iskolai erőforrás-szobák kialakítása, valamint az SNI-s tanulók számára biztosított oktatási utalványok bevezetése már három alkalommal elhalasztásra került, legutóbb a 141/2025-ös törvénnyel, amely 2027–2028-as tanévre tolta ezek alkalmazását.
Így a törvény hatálybalépése után közel három évvel sem születtek meg a szükséges végrehajtási szabályok, és a beígért intézményi struktúrák sem jöttek létre.
Érdekesség, hogy a törvény elfogadásakor az Oktatási Minisztérium már részletes költségszámításokat készített: több mint 24 millió lejre és 200 új állásra lett volna szükség a differenciált támogatási rendszer bevezetéséhez, valamint további 30 állásra és 4,7 millió lejre az inkluzív oktatási központ működtetéséhez. A reform célja egy új szemlélet bevezetése lett volna: az SNI-s tanulók egyszerű kategorizálása helyett egy négy szintű támogatási rendszer, standardizált értékelésekkel és személyre szabott oktatási tervekkel, már az óvodától kezdődően.
Iskolapszichológusok hiánya
A problémák az iskolai tanácsadók szintjén is jelentkeznek: a 2025–2026-os tanévben egy tanácsadóra átlagosan 756 diák jut, miközben a törvény legfeljebb 500-at engedélyezne. Ráadásul tízből mindössze három tanácsadó jut el ténylegesen a vidéki diákokhoz. Az oktatási miniszter 2025 szeptemberében elismerte, hogy bár számos állást hirdettek meg, ezek közül nagyon keveset sikerült betölteni.