Egy különleges történetről számolt be Kelemen László, a Rara Avis madármentő egyesület elnöke s Székelyhonnak, amikor arról kérdezték, szükség volt-e madármentésre Háromszéken a tél folyamán. Elmondása szerint egy fiatal gólya figyelte fel magára a háromszéki Gidófalván, amely nem csatlakozott társaihoz az őszi Afrikába tartó vonuláskor, hanem itthon maradt telelni.
A madár feltehetően későn kelt ki, és negyedikként fejlődött a fészekben, ezért fizikailag gyengébb lehetett testvéreinél. Valószínűleg „úgy döntött”, hogy nem vállalja a több ezer kilométeres, megterhelő vándorutat, és ősszel sem hagyta el a fészket.
A helyiek már az őszi hónapoktól figyelemmel kísérték a gólya sorsát, de sokáig nem volt szükség emberi beavatkozásra. A fordulópont szilveszter előtt következett be, amikor a fészekkel szemben lakó Zsigmond Ildikó baromfit vágott az udvaron. A gólya erre leszállt a portára, és miután ő is kapott az eleségből, rendszeres vendéggé vált. Azóta a család boltból vásárolt csirkeaprólékkal és friss vízzel gondoskodik róla.
A madár a tél eddigi leghidegebb éjszakáját is túlélte, amikor a hőmérséklet mínusz 20 Celsius-fok közelébe süllyedt. Bár kissé megdermedt, nem esett baja.
Kelemen László szerint nem példa nélküli, hogy egyes vándormadarak télen is megfigyelhetők a térségben. Tavak környékén ilyenkor is feltűnhetnek kócsagok vagy gémek. A gólyák szervezete is jól tűri a hideget, hiszen vonulás közben gyakran fagyos, magas légrétegekben repülnek. A legnagyobb kihívást számukra nem a hideg, hanem az élelem hiánya jelenti.
Amennyiben a gólya számára továbbra is biztosított marad a táplálék, jó esély van rá, hogy sikeresen átvészeli a telet, és megéri a tavasz érkezését is.
Fotó: Székelyhon