A Székelyhon interjúalanya most éppen licencvizsgájára készül a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, de nemcsak ezért találtak nehezen időpontot az interjúhoz: a szeme előtt elütött, majd felpártolt kutyussal sok dolga van az utóbbi időben. Rengeteg pénzt és energiát áldozott a gyógyítására és tanítására, és bár sokáig gazdát keresett neki, most már beletörődött, hogy ő maga biztosít otthont Bencének, a kóbor korcsnak. Ez a tény is megmutat valamit Movilă Máriából (vagy ahogy sokan becézik, Mareszből), akit Sepsiszentgyörgyön elkötelezett emberjogi és környezetvédelmi aktivistaként ismernek.
– Mi volt az előzménye annak, hogy beiratkozott az egyetemre? – Mennyi ideje van? Mert messziről kell kezdenem. Az oroszlán csillagjegyében születtem, nagy igazságérzettel, nem véletlen, hogy ilyen harcos szellem szorult belém: az emberi és kisebbségi jogokért, a székely szabadságért és a transzilvanizmusért, a természetért, minden egyes állatért és fáért hajlandó vagyok megküzdeni. Marosvásárhelyen születtem, édesapám román volt, édesanyám magyar. Balerina akartam lenni, de autokrata édesapám határozottan eltiltott ettől a foglalkozástól. Aztán angol-francia tanári szakra készültem, de közben megnyílt egy egészségügyi középiskola a városban és édesapám szerint a fogtechnikusi szakma elég stabil megélhetési lehetőségét kínált, tehát oda kellett mennem felvételizni. És be is jutottam.
bővebben: Székelyhon