A hegyekben egyre gyakoribbak a kígyókkal való találkozások, ráadásul a legváratlanabb helyeken is előfordulhatnak. A kígyómarások háromnegyede olyan személyeket érint, akik saját döntésükből megérintenek kígyókat, és nem körültekintőek. A mérges kígyók csak akkor támadnak, ha megtámadják vagy meglepik őket. Ha olyan területen él vagy utazik, ahol előfordulhatnak kígyók, viseljen olyan ruházatot, amely fedi a lábait. Ne lépjen, ne üljön le a földre, és ne mozdítson el köveket anélkül, hogy előtte ne ellenőrizné a helyet. Ha távolról kígyót lát, kerülje el anélkül, hogy provokálná, ha pedig nagyon közel van, maradjon mozdulatlan – általában magától távozik.
Romániában az egyetlen mérges kígyófaj a vipera, amely egyenlőtlenül oszlik el az ország területén, kivéve Dél- és Közép-Munténiát, valamint Olteniát. A Kárpátokban 2000 méter fölötti magasságokban is előfordul.
ELSŐSEGÉLY VIPERAMARÁS ESETÉN
A viperamarás klinikai tünetei több tényezőtől függenek: a beadott méreg mennyiségétől, a marás helyétől, valamint az áldozat egészségi állapotától. A méreg helyi és rendszerszintű (az egész szervezetre ható) tüneteket is okozhat, ritkán halálhoz vezet. A halálesetek főként gyermekeknél (a testsúlyhoz képest nagyobb dózis miatt) és időseknél fordulnak elő.
A viperamarás jelei és tünetei:
Helyi tünetek: harapásnyomok, helyi duzzanat, vérrel telt hólyagok.
Általános tünetek: láz, izzadás, hányinger, hányás, hasi fájdalom, hasmenés, ájulás, légzési nehézségek, mellkasi fájdalom, görcsök, kóma, egyéb neurológiai tünetek, vérzések, csalánkiütés, anafilaxiás sokk (az arc, nyelv, légutak duzzanata, légzési nehézség, alacsony vérnyomás, tapinthatatlan pulzus).
A viperamarás súlyossági fokozatai:
0. fokozat (nincs mérgezési reakció) – csak harapásnyomok, duzzanat nélkül.
1. fokozat (enyhe reakció) – helyi duzzanat a harapás körül, szisztémás tünetek nélkül.
2. fokozat (mérsékelt reakció) – a megharapott végtag egészére kiterjedő duzzanat, enyhe szisztémás tünetek (hányás, átmeneti alacsony vérnyomás).
3. fokozat (súlyos reakció) – gyorsan a törzs felé terjedő duzzanat, sokk, vérzés vagy más rendszerszintű tünetek.
Elsősegély-nyújtási lépések:
A beteg megnyugtatása, felesleges mozdulatok elkerülése; a sérültet biztonságos helyen fekve kell elhelyezni (esetleg stabil oldalfekvésbe, ha eszméletlen).
Hívja a 112-es segélyhívószámot vagy a Salvamont Országos Diszpécserközpontját, és adja meg a helyszínt (lehetőleg GPS-koordinátákkal) és az áldozat állapotát.
A sebet tiszta vízzel vagy hidrogén-peroxiddal (oxigénes víz) kell leöblíteni.
Távolítsa el a gyűrűket, karkötőket a megharapott végtagról, mert a duzzanat miatt később már nehéz lesz ezeket eltávolítani.
A harapás helye fölé rugalmas pólyával kötést kell tenni, hogy lassítsuk a méreg nyirokkeringés általi terjedését. A kötést csak kórházban, az ellenméreg beadása után szabad eltávolítani. Nem szabad túl szorosra kötni – egy ujj férjen be alá.
TILOS:
bemetszést vagy égetést alkalmazni,
a sebet „kifacsarni” vagy kiszívni (akár szájjal, akár eszközzel),
jeget vagy szorítókötést használni,
bármilyen anyagot vagy áramot alkalmazni a sebre,
megpróbálni elfogni a kígyót.
A megharapott végtagot sínbe kell helyezni, hogy megakadályozzuk az izommozgásokat, melyek gyorsítják a méreg szétterjedését. A végtagot semleges vagy a szív szintjénél alacsonyabb pozícióban kell tartani, nem magasabban.
Anafilaxiás sokk esetén azonnali adrenalininjekció szükséges – gyógyszertárakban kaphatók öninjekciós készletek (pl. Anapen, Epipen), amelyeket a súlyos allergiások elsősegélycsomagjába ajánlott beépíteni. Az adrenalin mellett antihisztaminok is hasznosak (ezek enyhébb reakciók esetén is alkalmazhatók, az adrenalin pedig csak súlyos formák – sokk – esetén szükséges).
Keringés- és légzésleállás esetén azonnal meg kell kezdeni az újraélesztést.
A sérültet hordágyon kell szállítani a kórházba, kerülve a mozgást (nem szabad járnia).
Az ellenmérget csak kórházban, közepes vagy súlyos mérgezés esetén adják be.