Virtuális valóság a valós gyógyulásért – Új korszak kezdődik a csíkszeredai intenzív osztályon
Virtuális valóság a valós gyógyulásért – Új korszak kezdődik a csíkszeredai intenzív osztályon

Virtuális valóság a valós gyógyulásért – Új korszak kezdődik a csíkszeredai intenzív osztályon

Vannak hírek, amelyek túlmutatnak az orvostudomány száraz világán, és mélyen megérintenek – ez is ilyen. A Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórházban történelmet írnak: elindult az ország első VR-terápiás programja az intenzív osztályon. Igen, jól olvasták – virtuális valóság a lélegeztetőgépek, csipogó monitorok és steril falak között. Nem a jövő, hanem a jelen – itt, Hargita megyében.

És ez nem egy újabb pályázati PR-projekt, nem egy kipipált uniós innovációs pont, hanem egy mélyen emberi kezdeményezés. Az egész ötlet egy fiatal rezidens orvos, dr. Kiss Konrád-Ottó fejéből pattant ki, aki 2024-ben mert nagyot álmodni – és még nagyobbat dolgozni érte. Mert ha valaki a kórház legzordabb osztályán, az intenzíven képes emberséget, empátiát és új utakat keresni, annak tényleg helye van az orvoslás élvonalában.

A megvalósítás pedig igazi közösségi összefogás története lett. Dr. András-Hlavathy Katalin és csapata megalapította a Páduai Szent Antal Egyesületet, majd egy éven át dolgoztak azért, hogy az álom valósággá váljon. Adományozók, vállalkozók, a Katalin-bál résztvevői, sőt a Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa is a kezdeményezés mellé állt – és 2025-ben sikerült beszerezni hat darab Meta Quest 3 VR-szemüveget.

És nem, ezek nem játékeszközök. Az amerikai Invincikids szervezet által biztosított terápiás szoftverek mögött három aneszteziológus orvos és a Stanford Egyetem áll – komoly kutatásokkal és klinikai tesztekkel. A VR-élmény nemcsak eltereli a betegek figyelmét a fájdalomról, hanem csökkenti a szorongást, segíti a rehabilitációt, sőt – megelőzheti a depressziót és a poszttraumás stresszt.

Elképzelem, ahogy egy beteg, aki napok óta csak a plafont bámulta, egyszer csak tengerparton találja magát, madárcsicsergés, hullámverés között – nem a betegség része többé, hanem újra része a világnak.

Ez a program nem csupán technológiai újdonság. Ez remény. Egy kézszorítás azoknak, akik a legnehezebb pillanataikat élik meg. És számomra egy dolog bizonyossá vált: ha az intenzív osztály falai közé is be tudjuk vinni az emberi méltóságot és a gyógyítás új dimenzióját – akkor bármi lehetséges.