A Maza éttermet ma már aligha kell bemutatni: ott van Marosvásárhely és Maros megye gasztronómiai ranglistáinak élvonalában. Azt azonban kevesen tudják, hogyan „landolt” egy kivételes libanoni étterem éppen ebben a városban. Erre kerestük a választ Cyril A. Moussánál – annál az embernél, aki nyitott szemmel álmodott szülőhazája ízeiről.
Riporter: Egyszer azt mesélted, hogy a Maza története az ízek iránti vágyakozással kezdődött. Hogyan jutottál el odáig, hogy éppen Erdélybe hozd el a libanoni konyhát?
Cyril A. Moussa: Őszintén szólva minden a honvággyal kezdődött. Az ízek, az illatok hiányával, de leginkább azzal, ahogyan nálunk az emberek együtt étkeznek. Amikor ideérkeztem, úgy éreztem, valami különlegeset tudok hozni – de nem erőltetetten. Valamit, ami természetesen fakad belőlem. A Maza kezdetben nem üzleti vállalkozás volt, hanem egy belső szükséglet.
Riporter: Miért érezted úgy, hogy ez a város a megfelelő hely ehhez a koncepcióhoz?
C.A.M.: Az emberek miatt. Éreztem a nyitottságot, ugyanakkor a minőség iránti tiszteletet is. Itt nem kell kompromisszumokat kötni ahhoz, hogy elfogadjanak. Ha valamit jól és őszintén csinálsz, az emberek értékelik. Ez adott nekem önbizalmat.
Riporter: Kik valójában Cyril és Elie Moussa, és hogyan döntöttetek úgy, hogy Marosvásárhelyen telepedtek le és saját vállalkozásba kezdtek?
C.A.M.: Az én marosvásárhelyi történetem egyszerűen és természetesen indult: meglátogattam a bátyámat, Dr. Carl Moussát, aki sebész és implantológus, 2015 óta él itt, és a MOGYE oktatója. Amikor megérkeztem a városba, melegszívű embereket, nyugalmat és egy olyan energiát találtam, amely azt sugallta: itt valami szépet lehet építeni. Idővel beleszerettem ebbe a vidékbe, és úgy döntöttem, maradok, életemet Marosvásárhely és Párizs között megosztva. Közben folytattam tanulmányaimat, és ismét egyetemet végeztem Marosvásárhelyen, lépésről lépésre építve a jövőmet.
A világjárvány idején, amikor sokan bizonytalanságban és félelemben éltek, erős késztetést éreztem arra, hogy valami őszintét és szívből jövőt hozzak létre. Így született meg a Maza története: édesanyám receptjei alapján készített libanoni ételekkel, kizárólag házhozszállítással. Kezdetben nem csupán az ételről szólt minden, hanem az emberekkel kialakuló kapcsolatról is. Minden rendeléshez társult egy beszélgetés, egy visszajelzés, egy érzelem. Akkor értettem meg igazán, mennyire fontos nem csupán egy terméket, hanem egy érzést, harmóniát és egy kis melegséget adni az embereknek.
Az első év után úgy éreztük, ideje fejlődni, és a Maza beköltözött a Hotel Plaza épületébe. Pontosan ekkor csatlakozott hozzánk a testvérem, Elie Moussa, aki hatalmas tapasztalatot hozott magával a vendéglátás és a szerviz világából. Ez kulcsfontosságú pillanat volt számunkra, mert hamar rájöttünk, hogy tökéletesen kiegészítjük egymást. Én a kreatív oldalt, a víziót és az emberekkel kialakított kapcsolatot hoztam, Elie pedig a tapasztalatot, a fegyelmet és azt a magas szintű vendéglátói szemléletet, amely új szintre emelte a Maza élményét.
Ekkor alakult ki igazán az a páros, amely ma is meghatároz minket. Nem csupán két testvér együttműködéséről volt szó, hanem két energia és két vendéglátói szemlélet természetes találkozásáról. Az emberek már nem csupán jó házhozszállítást kerestek, hanem egy teljes éttermi élményt – mi pedig közösen kezdtünk valódi közösséget építeni a Maza köré.
Pontosan egy évvel később új kihívás érkezett: a korábbi Nivo étterem csodálatos helyszíne. Ez kemény munkát, türelmet és kitartást igénylő időszak volt, de mindig hittem abban, hogy a szép dolgok idővel épülnek fel. Azóta is folyamatosan fejlődünk, ügyelve arra, hogy azok az emberek, akik a Mazát választják, mindig a legtöbbet kapják az általunk teremtett élményből.
Sokan kérdezik tőlem, mi a siker titka, de őszintén szólva nem hiszem, hogy létezik ilyen. Hiszek a kitartásban, a következetességben, az őszinte munkában és abban, hogy soha nem szabad feladni, bármilyen nehézzé is válik az út. A többi pedig szívből jön: az emberek iránti tiszteletből és abból a vágyból, hogy minden nap egy kicsit jobbak legyünk.
Riporter: A Maza élményen túl sikerült létrehoznod egy különleges projektet is Marosvásárhely számára – én úgy írnám le, mint egy hatalmas ünnepet mindazokkal, akik szeretik azt, amit csináltok. Tavaly White Party volt, idén pedig a Black & Gold, azaz a Nocturne. Egy új hagyomány születik?
C.A.M.: Úgy gondolom, a legszebb projektek akkor születnek meg, amikor az emberek nem csupán egy eseményre érkeznek, hanem az azt körülvevő energiáért, érzelmekért és közösségért. A White Party tavaly különleges élmény volt, a Nocturne – Black & Gold pedig ezt az irányt viszi tovább, még kiforrottabban és látványosabban.
Az ötlet abból a vágyból született, hogy mosolyt csaljunk az emberek arcára, és a Maza élményét túlmutassuk a food & drinks világán. Valódi szórakozást, teljes élményeket és olyan estéket szerettünk volna teremteni, amelyek még sokáig megmaradnak az emberek lelkében az esemény után is.
Számunkra Marosvásárhely nem csupán az a város, ahol dolgozunk. Az itt élő csodálatos emberek a Maza család részévé váltak. És amikor nap mint nap a legjobb minőséget nyújtod – akár termékekről, akár szolgáltatásokról van szó –, akkor felelősséget is érzel arra, hogy még több érzelmet, hangulatot és nemzetközi színvonalú élményt adj.
Így született meg az ötlet, hogy világszínvonalú művészeket és trendformáló neveket hozzunk el Marosvásárhelyre. Idén velünk lesz Rodolf Manoukian, akit Dubajban, Indiában és Libanonban is az egyik legelismertebb előadóként tartanak számon, valamint Giada, aki jelenleg az egyik legnépszerűbb és legfelkapottabb női DJ.
Ezeket az eseményeket nem pusztán a látvány kedvéért szervezzük, hanem azért az érzésért, amelyet teremtenek. Azt szeretnénk, hogy az emberek úgy érezzék: egy különleges, elegáns és emlékezetes éjszakát éltek át. Táncoljanak, örüljenek, egy kis időre felejtsék el a mindennapi stresszt, és jó energiákkal, szép emlékekkel térjenek haza.
Hogy ezek az esték idővel hagyománnyá válnak-e? Úgy gondolom, ez annak a közösségnek lesz az érdeme, amely támogat minket és együtt nőtt velünk. Mert végső soron az igazi sikert nem a résztvevők száma méri, hanem az az érzelem, amelyet sikerül az emberek szívében hagynod.
Riporter: Hogyan írnád le a libanoni konyha lényegét?
C.A.M.: Ez egy élő konyha. Friss, kiegyensúlyozott és rendkívül bőkezű. De ennél sokkal több: egy életérzés. Nem egyedül eszel, nem sietsz… leülsz, beszélgetsz, megosztod az ételt. Ez a lényege.
Riporter: Hogyan alkalmazkodtatok a helyi közeghez anélkül, hogy elveszítettétek volna az autentikusságot?
C.A.M.: Nem a konyhát változtattuk meg, hanem azt, ahogyan bemutatjuk. Vezettük az embereket, magyaráztunk nekik, bizalmat adtunk ahhoz, hogy kipróbálják. Az autentikusság nem azt jelenti, hogy mereven ragaszkodsz mindenhez, hanem azt, hogy önazonos maradsz.
Riporter: Létezik híd Libanon és Erdély között?
C.A.M.: Igen, sokkal inkább, mint elsőre gondolnánk. Az étel, az asztal és a család iránti tisztelet összeköt bennünket. Az ízek ugyan különböznek, de a mögöttük lévő érzelmek nagyon hasonlóak.
Riporter: Hogyan reagálnak az emberek első alkalommal?
C.A.M.: Sokszor azt mondják: „Erre nem számítottam.” Meglepődnek azon, mennyire harmonikus és elegáns lehet minden. És legfőképpen azon, hogy ez nem csupán egy vacsora, hanem egy élmény.
Riporter: Mit jelent számodra a vendégszeretet?
C.A.M.: Számomra egyszerű: nem ügyfeleket szolgálsz ki, hanem embereket fogadsz. Ha valaki úgy távozik, hogy fontosnak érezte magát számodra, akkor mindent jól csináltál.
Riporter: Hogyan egészítitek ki egymást Elie-val?
C.A.M.: Nagyon jól kiegyensúlyozzuk egymást. Én inkább az élményre, az érzelmekre és az arculatra figyelek. Elie rendkívül precíz a termékek, az állandó minőség terén. Együtt tartjuk fenn ezt az egyensúlyt az érzés és a tökéletesség között.
Riporter: Melyik étel meséli el legjobban a Maza történetét?
C.A.M.: Maga a maza. Az, hogy több tányér kerül az asztalra, hogy megosztjátok egymással… ez mindent elmond arról, kik vagyunk.
Riporter: Hogyan látod a romániai közönséget?
C.A.M.: Sokkal nyitottabbnak, mint néhány évvel ezelőtt. Az emberek már nem csupán jó ételeket keresnek, hanem élményeket. És ez mindent megváltoztat.
Riporter: Mit jelent számodra az autentikusság?
C.A.M.: Azt, hogy nem veszíted el önmagad. Fejlődhetsz, finomodhatsz, de ha elveszíted a lényegedet… az emberek azonnal megérzik.
Riporter: Maza három szóban?
C.A.M.: Elegáns. Autentikus. Melegszívű.
Riporter: Mit szeretnél, mit vigyen magával egy vendég, amikor távozik?
C.A.M.: Azt, hogy ne csupán egy benyomással, hanem egy érzéssel távozzon. Érezze, hogy egy olyan helyen járt, ahol számít. És ha visszatér… akkor pontosan azt tettük, amit kellett.