A Maros megyei Maroskeresztúron végzett megelőző régészeti kutatások során a szakemberek a római Dacia története szempontjából kiemelkedően fontos leletre bukkantak: egy, a környékbeli római településhez tartozó, a 2–3. századra keltezhető temető maradványaira.
A feltárások egy csaknem öthektáros területen zajlanak, beruházási munkálatokhoz kapcsolódó megelőző régészeti ásatás keretében. A maroskeresztúri lelőhely már korábban is ismert volt a szakirodalomban, a korábbi leletek egy fejlett római kori település jelenlétét igazolják ezen a területen.
Eddig körülbelül 30 sírt tártak fel
Eddig a régészek mintegy 30 sírt azonosítottak a területen. Ezek közül tízet már teljesen feltártak, így előzetes információkkal tudnak szolgálni a római korban itt élt közösségről.
Ezek szerint a feltárt sírok közül kettő felnőttekhez, hét pedig gyermekekhez köthető. Néhány temetkezésből átlagos életszínvonalon élő lakossághoz képest gazdag mellékletek kerültek elő: kerámiaedények, üvegtárgyak, érmék, ékszerek, valamint egy mécses is.
A csontvázas temetkezések mellett két hamvasztásos sírt is találtak. Ezekben az elhunytak elégetett maradványait egy edényben helyezték el, ami a római világban széles körben elterjedt temetkezési szokásnak számított.
Tömegsír mintegy 20 gyermek csontvázaival
Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés egy tömegsír, amelyben körülbelül húsz gyermek csontvázát azonosították. A régészek szerint a temetkezés egy rendkívül magas halálozási arányt okozó eseményhez – például egy járványhoz – köthető, amely feltehetően a település korai időszakában következett be. Hasonló jelenségeket más lelőhelyekről is ismerünk a római Dacia területéről és a Római Birodalom más részeiből.
Az előkerült pénzérmék alapján a kutatók a temetőt a Kr. u. 2–3. századra datálják. Az egyik különösen fontos lelet Faustina, Antoninus Pius császár feleségének érme, amelyet Kr. u. 141 körül vertek.
Ez az időszak egybeesik a római Dacia provincia fejlődésének egyik jelentős szakaszával, valamint azzal az időszakkal, amikor a térségben az Ala I Gallorum et Bosporanorum milliaria – egy mintegy ezer főből álló lovassági egység – állomásozott.
A felfedezés azért is kiemelkedő jelentőségű, mert bár a környéken létezett római kori polgári településről és kézműves tevékenységről – köztük egy fontos fazekasközpontról – már korábban is voltak adataink, a hozzá tartozó temető pontos helyét eddig nem sikerült azonosítani.
A római világban a temetkezési helyeket hagyományosan a településeken kívül, rendszerint a főutak mentén alakították ki.
A kutatások folytatódnak
A régészeti feltárás február közepén kezdődött, és a következő időszakban is folytatódik. A szakemberek abban bíznak, hogy a kutatás előrehaladtával egyre pontosabb képet kaphatnak a temető szerkezetéről, valamint a térségben egykor élt közösség életéről.
Az előkerült emberi maradványokat és tárgyakat a Maros Megyei Múzeumban őrzik majd meg, ahol restaurálásuk és tudományos vizsgálatuk is megtörténik. A későbbi elemzések várhatóan további adatokat szolgáltatnak a római kori település lakóinak életkoráról, egészségi állapotáról és mindennapi életkörülményeiről.
A temető felfedezése fontos lépést jelent a maroskeresztúri római lelőhely alaposabb megismerése, valamint annak megértése felé, hogy a település milyen szerepet töltött be Dacia provincia történetében.
Maros Megyei Múzeum